"Térj vissza atyáid földjére...!” 1Móz 31,1–21
1 De Jákób meghallotta Lábán fiainak a beszédét, akik ezt mondták: Elvette Jákób mindazt, ami apánké volt, az apánkéból szerezte minden gazdagságát. 2 Lábán arcán is látta Jákób, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt. 3 Akkor ezt mondta az Úr Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek! 4 Üzent tehát Jákób, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre a nyájhoz, 5 és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt, pedig az én atyám Istene volt velem. 6 Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. 7 De apátok becsapott engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Isten azonban nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. 8 Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred! – az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred! – az egész nyáj csíkos lábúakat ellett. 9 Így vette el Isten apátok jószágát, és nekem adta. 10 Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. 11 Akkor ezt mondta nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! Én azt feleltem: Itt vagyok. 12 Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled. 13 Én vagyok Bétel Istene, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem. Most indulj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre! 14 Ekkor Ráhel és Lea ezt válaszolta neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? 15 Nem számítunk-e neki idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vételárat egészen elköltötte. 16 Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság, amit Isten apánktól elvett. Tégy hát mindent úgy, ahogyan Isten megmondta neked! 17 Ekkor Jákób fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. 18 Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett – a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát –, hogy elmenjen apjához, Izsákhoz Kánaán földjére. 19 Amikor Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel ellopta apja házibálványát. 20 Így szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni, 21 hanem elszökött mindenével. Fölkerekedett, átkelt a folyamon, és Gileád hegyvidéke felé tartott.
Eljöhet az a pillanat, amikor Isten, miután gazdagon megáldott, azt kéri, hogy engedelmességből tegyünk kockára mindent. „Térj vissza atyáid földjére...!” (3). Isten parancsa mellett az emberi mozgatóerők is feltárulnak. Jákób Isten szempontját kiegészíti a magáéval, amikor döntését hosszasan indokolja. Az elbeszélés életszerű, magunkra ismerhetünk benne! Isten adja, hogy a mai napon több legyen életünkben az engedelmesség és kevesebb a magyarázkodás.
RÉ 267 MRÉ 405„…a Szentlélektől kiküldve…” (Apostolok cselekedetei 13,1-12) Apostolok cselekedetei 13,1-12
(4) „…a Szentlélektől kiküldve…” (Apostolok cselekedetei 13,1-12) A Szentlélek munkája mindaz, amiről ebben az igerészben olvasunk. -1. A Szentlélek indít el. A Szentlélektől indítva kezdődött Pál első missziói útja, Barnabással és János Márkkal (4). Nem emberi akarásból, buzgóságból indult „ez az egész”, ezért nyugodott azon az Isten áldása. Persze emberileg felkészültek az érintettek a nagy feladatra: böjtöltek, imádkoztak, szolgáltak, az alkalmas embereket kézrátétellel kiválasztották (1-3); de a „zöld jelzést” az Isten adta. - 2. A Szentlélek rendet tesz a hitéletünkben. Ciprus szigetén voltak mágusok, álpróféták, varázslók; egyszóval hitetők, valójában közönséges csalók, akik kihasználták az emberek fogékonyságát valamiféle „mennyei többre”. Ezek, név szerint: Barjézus (6) és Elimás (8). Nincs nagyobb vétek, mint az Istenre vágyakozó embereket hamis, „mérgezett” eledellel táplálni, amikor Isten kezünkbe adta a „friss, tápláló kenyeret”. Pedig ma is ez folyik, mert sokan kihasználják az emberek hiszékenységét. Ez egyformán bűne a hitetőknek és a hiszékenyeknek. Nagy a lelki, szellemi zűrzavar, és sok a „lelki bűvész”, az egyházon belül is.