előző nap
következő nap

„...nagy félelem és szorongás fogta el...” 1Móz 32,1–22

1 Reggel fölkelt Lábán, megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért lakóhelyére. 2 Jákób is útnak indult. Ekkor találkoztak vele Isten angyalai. 3 Amikor Jákób meglátta őket, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanajimnak. * 4 Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír földjére, Edóm mezejére, 5 és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. 6 Szereztem marhákat, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálóleányokat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat. 7 A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz: jön is már eléd, de négyszáz férfi van vele! 8 Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el, ezért két táborra osztotta a vele levő népet meg a juhokat, marhákat és tevéket. 9 Mert úgy gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és levágja azt, legalább a másik tábor megmenekülhet. 10 Jákób azután ezt mondta: Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! 11 Méltatlan vagyok mindarra a hűségre és szeretetre, amiben szolgádat részesítetted. Hiszen csak egy vándorbottal keltem át itt a Jordánon, most pedig két táborom is van. 12 Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek, hogy ha idejön, megöl engem és az anyákat is gyermekeikkel együtt. 13 Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy nem lehet megszámolni. 14 Miután ott töltötte azt az éjszakát, ajándékokat válogatott ki bátyjának, Ézsaunak mindabból, amire szert tett: 15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost, 16 harminc szoptatós tevét csikóstul, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. 17 Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, de hagyjatok távolságot a nyájak között! 18 Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám, Ézsau, és megkérdezi, hogy kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág előtted, 19 akkor ezt mondd: Szolgádé, Jákóbé, aki ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. 20 Ezt parancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval, amikor találkoztok vele! 21 Ezt is mondjátok: Szolgád, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán akkor szívesen fogad. 22 Az ajándék tehát elindult előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát.

A békesség attól értékes, hogy megharcolták. A megbékélés folyamatában persze igazi kockázat van, nem biztos, hogy elkerülhető az összeütközés. Jákób lelkét is „...nagy félelem és szorongás fogta el...” (8). Külső értelemben igyekszik mindent megtenni a helyzet feloldásáért, de tudja, hogy most önmagával is számot kell vetnie Isten előtt. Mi se hagyjuk ki konfliktusaink sorából a magunkkal való szembesülést, mert csak így vívhatjuk meg többi harcunkat jó lelkiismerettel.

RÉ 55 MRÉ 55

„…elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.” (Apostolok cselekedetei 13,38-52) Apostolok cselekedetei 13,38-52

(45) „…elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.” (Apostolok cselekedetei 13,38-52)* Pál apostol igehirdetése, a pizidiai Antiókhiában, meghatározó prédikáció, akárcsak Péter pünkösdi beszéde. Most csak a beszéd hatására figyelhetünk. Jézus Krisztus evangéliumát elutasítás, irigység, szűkkeblűség, hitetlenség kísérte, az első perctől kezdve. Nem a szegényeket gyámolító Jézust kísérte ez az ellenállás, hiszen ez ma is szimpatikus, sokat idézett üzenete a „Jézus sztorinak”. Hanem a Jézus Krisztus evangéliumát, vagyis a minden nép és nemzet felé nyitott örök élet, üdvösség evangéliumát (Lukács 2,10) kísérte a gúny, a kétely, az üldözés és a közömbösség, kezdettől fogva, mind a mai napig. Ezzel azonban az Úr küldöttei, sem akkor nem foglalkoztak, sem ma nem foglalkoznak, hanem lerázzák a lábukról a port, és mennek tovább a küldetésükben, hűséggel, örömmel és Szentlélekkel (44-52).

___

* Pál apostol igehirdetése, a pizidiai Antiókhiában, meghatározó prédikáció, akárcsak Péter pünkösdi beszéde.

-1. Mit kaptunk Jézus Krisztusban? Bűnbocsánatot, megigazulást ajándékozott nekünk az Isten Őbenne, hit által és nem a törvény cselekvése által. Pál apostol már itt, ebben a mondatban megfogalmazta egész teológiájának lényegét, amit aztán a Galata és Római levélben részletesen kifejtett (38-39).

- 2. A Jézus Krisztusban megnyert üdvösséget hosszú évszázadokon át készítette elő nekünk az Isten, amit kijelentett a próféták által. Pál apostol, itteni igehirdetésében, legalább hét hivatkozást találunk az ószövetségi írásokra, főként Ézsaiás próféta és Habakuk próféta könyvére, valamint a Zsoltárok könyvére. Mindegyikben egyértelmű írásmagyarázat érvényesül, mert az apostol az Ószövetség próféciáit Jézus Krisztusban beteljesült ígéretnek hirdette meg (40-41). Valóban, csak ez az egy bíztatás létezik az emberlétben, miszerint Isten kiárasztotta ránk kegyelmét, Jézus Krisztusban, hogy el ne vesszünk (42-43).

- 3. Jézus Krisztus evangéliumát elutasítás, irigység, szűkkeblűség, hitetlenség kísérte, az első perctől kezdve. Nem a szegényeket gyámolító Jézust kísérte ez az ellenállás, hanem a Jézus Krisztus evangéliumát, vagyis a minden nép és nemzet felé nyitott örök élet evangéliumát (Lukács 2,10) kísérte a gúny, a kétely, az üldözés és a közömbösség, kezdettől fogva, mind a mai napig. Ezzel azonban az Úr küldöttei, sem akkor, sem ma nem foglalkoznak, hanem lerázzák a lábukról a port, és mennek tovább a küldetésükben, hűséggel, örömmel és Szentlélekkel (44-52).