(4) „A város népe azonban meghasonlott…” (Apostolok cselekedetei 14,1-7)* Ahol szól az Ige, ott meghasonlás támad (4), hiszen vannak, akik hisznek (1), vannak, akik nem (2); legyenek azok akár zsidók, akár „pogányok”. Akik nem hisznek, azok mindig ingerültek lesznek azokra, akik hitre jutottak. Az evangélium agresszívvá teszi a hitetleneket (2).** Persze, Jézus Krisztus nevében is lehetünk agresszívak; - ám nincs ennél nagyobb bűn. A keresztyén ember szenvedhet a hitéért, de nem bánthat senkit, miközben hirdeti az Urat.*** Szenvedni nem jó, de legalább a másikat ne kínozzuk soha, Jézus Krisztussal végképp ne. Ma éljünk hitelesen, és ha majd megkérdeznek bennünket; - na, akkor szóljunk. Egyébként hagyjuk békén a másikat. Az evangélium meghasonlást támaszt, de ettől még a meghasonlás nem Istennek kedves tény, hanem az emberi bűn mérge. Isten nem gyönyörködik abban, hogy emberek egymásnak ugranak, még ha az evangélium hirdetése miatt teszik is ezt. Az evangélium itt meghasonlást támaszt, de a végső cél nem a meghasonlás, hanem az üdvösséges közösség.

___

* Pál és Barnabás bátran szólták Jézus Krisztus evangéliumát. Isten megadta, hogy jelek és csodák kísérjék az igehirdetést (3). Így, jeleket látva, könnyebb hinni. Ma azonban Isten a nehezebb út elé állít bennünket, sokszor jelek és csodák nélkül hirdetjük az Igét, illetve a jel maga az, amit hirdetünk: feltámadott az Úr; mi kell ennél több? Az is lehet, hogy látványos jelekre várunk, pedig sok „apró” jel vesz körül bennünket ma is, csak nincs szemünk arra, hogy ezeket észrevegyük.

** …vagy azokat, akik a maguk gyártotta hitben élnek, el egészen odáig, hogy meg akarják ölni azokat, akik Jézus Krisztusban hisznek (5).

*** Sajnos mi, sem szenvedni nem tudunk az Úrért, sem hitelesen hirdetni nem tudjuk Őt.