1 Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó azt álmodta, hogy ott áll a Nílus mellett. 2 Ekkor a Nílusból hét szép és kövér tehén jött elő, majd a sás között legelészni kezdett. 3 De hét másik tehén is előjött utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, a Nílus partján odaálltak a többi tehén mellé, 4 és a rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó. 5 Ismét elaludt, és másodszor azt álmodta, hogy hét kövér és szép kalász nőtt egy száron, 6 de hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is kisarjad utánuk. 7 A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó, és rájött, hogy ez csak álom volt. 8 Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és a fáraó elbeszélte nekik az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak. 9 Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. 10 Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, 11 álmodtunk valamit ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése. 12 Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, 13 mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották. 14 Akkor a fáraó hívatta Józsefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz. 15 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmodtam valamit, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. 16 József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak. 17 A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a Nílus partján álltam. 18 A Nílusból hét kövér és szép tehén jött elő, és legelészni kezdett a sás között. 19 De hét másik tehén is előjött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam olyan rútakat, mint ezek. 20 A sovány és rút tehenek azután megették az előbbi hét kövér tehenet. 21 Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút maradt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem. 22 Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron, 23 de hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is kisarjadt utánuk, 24 és a sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni. 25 Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. 26 A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. 27 A hét sovány és rút tehén, amely utánuk jött elő, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. 28 Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. 29 Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. 30 De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. 31 Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. 32 Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi az Isten. 33 Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére. 34 Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében! 35 Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban! 36 Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.
„Ezek, akik az egész világot felforgatták…” (Apostolok cselekedetei 17,1-9)
Apostolok cselekedetei 17,1-9
(6) „Ezek, akik az egész világot felforgatták…” (Apostolok cselekedetei 17,1-9)* Az apostol Thesszalonikában már számolt azzal, hogy mi vár rá a zsinagógákban; számolt azzal is, hogy az evangélium hirdetését irigység és zavargás követi. Az apostol számolt azzal, hogy Jézus Krisztus evangéliuma miatt az életük is veszélyben van (5). Pál azzal a kockázattal is számolt, hogy a megváltás evangéliumát aktuálpolitikai síkra helyezik, így akarják az egyetemes evangéliumot gyengíteni (7). Valóban így is történt.** Az apostol, valamint a vele lévők mindezeket felvállalták, sőt mindazok is, akik hitre jutottak, még az a Jázon nevű ember is, aki szállást adott az apostolnak (8-9). Az evangélium valóban felforgatja az egész világot, abban az értelemben, hogy számunkra a rendetlenség a természetes, miközben az evangélium rendet teremt bennünk és körülöttünk. Forgasd fel a világot, Úr Jézus Krisztus!
___
* Régóta tudjuk, hogy az apostol, missziói útjai során, a nagyvárosokat kereste fel, ahol sokan éltek; tehát nem aprózta el erejét. Aztán a nagyvárosi gyülekezetek lettek, saját hatókörükben áldássá, a környéken élők számára (1). Az apostol itt is először, mint eddig mindig, a zsinagógába ment el, szombat napján. A hosszú tapasztalatok sora azonban megedzette őt, így az itteni zsinagógában már határozottan vitába szállt az ott lévőkkel, és az ószövetségi írások alapján magyarázta és bizonyította nekik, hogy Jézus a Krisztus (2-3). Az eredmény felejthető, legalábbis amit az apostol ott, akkor testi szemeivel láthatott, hiszen néhányan lettek csak hívőkké közülük, de sok nem zsidó, hanem görög ember lett hívővé, és sok előkelő asszony is követte őket (4).
A második európai város, ahol Filippi után hirdették az evangéliumot, az Thesszalonika volt. A hit mindenestül Isten ajándéka. Mi szólhatunk, magyarázhatjuk az Írásokat, hirdethetjük, vitában bizonyíthatjuk, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó; de a hitet Isten adja, Szentlelke által, azoknak, akiknek akarja. Az apostol ezt mindig is Istenre bízta, mert tudta, hogy az ő feladata „csak” annyi, hogy hirdesse és élje a Krisztust (1-4).
** …a zsidók ellenálltak, sokak irigykedtek és csődületet támasztottak és egész jelenlétüket politikai lázadásnak állították be, miszerint ők a császár parancsai ellen cselekszenek (7).