előző nap
következő nap

„...összegyűjtött... minden élelmet...” 1Móz 41,37–57

37 Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden udvari emberének. 38 A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van? 39 Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád fogható értelmes, bölcs ember. 40 Te felügyelsz majd a házamra, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. 41 Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek! 42 Azzal levette a fáraó a pecsétgyűrűt az ujjáról, és József ujjára húzta, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. 43 Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. 44 És ezt mondta a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban. 45 Ezután elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és hozzáadta feleségül Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának a leányát. Így lett József egész Egyiptom felügyelője. 46 József harmincesztendős volt, amikor ott állt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Azután kiment József a fáraó elől, és bejárta egész Egyiptomot. 47 A bőség hét esztendeje alatt gazdagon termett a föld. 48 József összegyűjtött a hét esztendő alatt minden élelmet, ami csak volt Egyiptomban. A városokban helyezte el az élelmet: minden városban a körülötte levő mező élelmét helyezte el. 49 József így annyi gabonát halmozott föl, mint a tengerpart homokja: olyan sokat, hogy végül már nem is vették számba, mert megszámlálhatatlan volt. 50 Józsefnek két fia született, mielőtt eljött az éhínség esztendeje. Ászenat, Pótiferának, Ón papjának a leánya szülte őket. 51 Elsőszülöttjét Manassénak nevezte el József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. 52 A másodikat pedig Efraimnak nevezte el, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén. 53 Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban, 54 és megkezdődött az éhínség hét esztendeje, ahogyan megmondta József. Éhínség támadt minden országban, de Egyiptomban mindenütt volt kenyér. 55 Azután Egyiptomban is éhezni kezdtek mindenütt, és a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz. Ekkor a fáraó ezt mondta az egyiptomiaknak: Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond nektek! 56 Amikor az éhínség kiterjedt az egész országra, József megnyitotta az összes magtárat, és gabonát árult az egyiptomiaknak, mert súlyos volt az éhínség Egyiptomban. 57 És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát vásárolni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.

„...összegyűjtött... minden élelmet...” (48). Isten jelen van a világ életében. Jákób kényeztető szeretete, József nagyravágyása, a testvérek féltékenysége és az időjárás szeszélyessége mind Isten kezében van, és ő használja azokat megváltó kegyelme megvalósításában. Isten adja meg a bölcsességet, hogy a benne bízók jövőt készítő tettekre legyenek készen, és így legyenek szeretetének eszközei. Legyünk alkalmas eszközei Urunknak!

RÉ 21 MRÉ 21

„Ezek nemesebb lelkűek voltak…” (Apostolok cselekedetei 17,10-15) Apostolok cselekedetei 17,10-15

(11) „Ezek nemesebb lelkűek voltak…” (Apostolok cselekedetei 17,10-15) PÁL BÉREÁBAN.* Béreában a zsidók is nyitottabban fogadták az Igét. Ezek nemesebb lelkűek voltak, írja az Ige. Milyen pontos megfogalmazás ez, mert a Jézus Krisztusba vetett hithez nemesebb lélek szükségeltetik. Nem iskolázottságról van szó, tehetségről, okosságról, hanem Isten kegyelméről. Mert a „barbárságból” meg kell térni. A tanult ember, lényegét tekintve, ugyanúgy lehet „barbár”, mint az „egyszerűbb” ember; legfeljebb a módszereik mások, de azok sem mindig. Isten munkája az, ahogy az itteniek nemcsak készséggel fogadják az Igét, hanem kutatják, vizsgálat alá veszik az üzenetet. Persze a hit ennél mindig több, mert az élő hit esetében Isten Lelke maga bizonyítja igaznak az Ő ügyét a szívünkben, ez pedig túl van minden emberi bizonyítékon (11).**

___

* Micsoda türelem, hűség, bátorság, a rossz, sőt életveszélyes tapasztalatok ellenére is, Pál és a vele lévők Béreában is a zsinagógát keresték fel először (10). Áldott „megszokás” ez, tudják, hova tartoznak, azt soha nem tagadják meg. Ne becsüljük le, ha valaki „megszokta”, hogy imádkozik, Bibliát olvas, templomba jár, hűséges az övéihez. Így lehet nyitott aztán az ember mások felé is, mindazok felé, akik készséggel fogadják az Igét, bárkik is ők; zsidók, vagy görögök; férfiak, vagy nők; szegények, vagy előkelők (12).

** Végül ki kellett menekíteni az apostolt és a vele lévőket nemcsak Thesszalonikából (10), hanem az onnan hatvanöt kilométerre délnyugatra fekvő Béreából is (13), egészen Athénig (15); míg Szilász és Timóteus egy ideig még Béreában maradtak (14). A gyűlölet sokféle fajtája, ide értve a vallási gyűlöletet is, barbárrá tesz, és látszólag mindig legyőzi a krisztusi szeretetet. Jézus Krisztus feltámadása által tudjuk, hogy ez csak „látszólag” van így, a tényleges valóság más. Itt zsidó vallási fanatikusok gyilkos indulattal, „igazságtól” vezérelve, üldözik az apostolt, míg a béreaiak áldozatot vállalva menekítik tovább őt, miközben a megtévesztés cselével élve, Pál munkatársai még ott maradnak. A krisztusi ember áldozatot hozó ember, de önmagát nem feltétlenül feláldozó ember; vagyis többnyire nem szégyen a menekülés, főleg, ha értelmetlen szenvedésről és halálról lenne szó.