1 Az éhínség egyre súlyosabbá vált az országban. 2 Amikor az Egyiptomból hozott összes gabonát megették, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! 3 De Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek! 4 Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk az öcsénket, elmegyünk, és vásárolunk neked élelmet. 5 De ha nem küldöd el, nem megyünk el, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek az öcsétek! 6 Izráel ezt mondta: Miért tettetek velem ilyen rosszat? Miért mondtátok el annak az embernek, hogy van még egy testvéretek? 7 Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket! 8 Akkor Júda ezt mondta apjának, Izráelnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! 9 Én kezeskedem érte, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben viseljem vétkem terhét. 10 Bizony, ha nem késlekedünk, már kétszer is megfordulhattunk volna. 11 Apjuk, Izráel ekkor így szólt hozzájuk: Ha már így kell lennie, ezt tegyétek: Rakjatok az ország legjobb termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót és mandulát. 12 Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, mert azt a pénzt, amely visszakerült zsákjaitok szájába, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! 13 Vigyétek az öcséteket is, induljatok, menjetek vissza ahhoz az emberhez! 14 Adja a Mindenható Isten, hogy irgalmas legyen hozzátok az az ember, és visszaengedje veletek a másik testvéreteket és Benjámint. Ha már el kell veszítenem gyermekemet, hát elveszítem. 15 Fogták tehát az ajándékot, magukhoz vettek kétszer annyi pénzt, meg Benjámint, elindultak, és elmentek Egyiptomba, és megjelentek József előtt. 16 Amikor József meglátta köztük Benjámint, így szólt házának felügyelőjéhez: Vidd be ezeket az embereket a házba! Vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem ebédelnek ezek az emberek! 17 Az úgy is tett, ahogyan József mondta, és bevezette őket József házába. 18 Az embereket félelem fogta el, amikor József házába vezették őket, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide bennünket, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani, ránk fognak támadni, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt! 19 Odaléptek tehát József házának felügyelőjéhez, megszólították a ház ajtajában, 20 és ezt mondták: Urunk, jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. 21 De amikor elérkeztünk éjjeli szállásunkra, és kinyitottuk a zsákjainkat, akkor vettük észre, hogy mindegyikünk pénze a zsákja szájában van: ott volt a pénzünk teljes összegében! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. 22 Most ezen felül is hoztunk pénzt magunkkal, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket a zsákjainkba. 23 Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Istenetek, atyátok Istene tette azt a kincset a zsákjaitokba. A ti pénzetek pedig eljutott hozzám. Majd kivezette hozzájuk Simeont. 24 Azután bevezette őket József házába, adott vizet, és ők megmosták a lábukat, a szamaraiknak pedig abrakot adott. 25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mielőtt József délben megjött, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni. 26 Amikor József hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és földre borultak előtte. 27 Ő pedig szívélyesen köszöntötte őket, és megkérdezte: Jól van-e idős apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? 28 Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és leborultak. 29 Amikor József megpillantotta testvérét, Benjámint, anyja fiát, ezt kérdezte: Ez a legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád az Isten, fiam! 30 Akkor azonban elsietett József, mert öccsét látva elérzékenyült, és a sírás környékezte. Bement azért a belső szobájába, és ott kisírta magát. 31 Azután megmosta az arcát, és kijött. Uralkodott magán, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt! 32 De külön tálaltak neki, külön azoknak is és külön a vele együtt étkező egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a héberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. 33 Leültették őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Azok pedig álmélkodva néztek egymásra. 34 A maga előtt lévő ételekből vitetett nekik, de amit Benjáminnak vittek, ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak, és megmámorosodtak vele együtt.
„Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment…” (Apostolok cselekedetei 18,1-17)
Apostolok cselekedetei 18,1-17
(1) „Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment…” (Apostolok cselekedetei 18,1-17) A SOKSZÍNŰ KORINTHUSBAN. Korinthus olyan, mint egy mai modern, sokféle kultúrát magába olvasztó város: római jog, törvény, hatalom, pénz, fegyelem, a Pax Romana forrása Korinthus; ugyanakkor mindféle keleti vallás, misztika, pogány szentély, babona gyűjtőhelye is egyben; hiszen sokféle népből laktak itt, zsidók, görögök, latinok, szírek, egyiptomiak, etiópok, latinok; a korinthusi tömegek züllött életéről nem is beszélve. Korinthus: Gazdagság és nyomor együtt, a lakosság kétharmada rabszolga. Mindent kifejez, hogy itt, ebben a városban örvendett a legnagyobb tiszteletnek Aphordité, a szexus, a vér és arany istennője. Igazi, sokszínű város. Az a kérdés, hogy egy ilyen város, amelyekbe ma is tömörülnek az emberek, milyenné „formál” bennünket.* Nem volt könnyű a korinthusi szolgálat, ezért mindig kapott bátorítást, hogy sok embere van az Úrnak ebben a városban (10).** Mi is ebben bízhatunk, hogy van még remény városaink számára, mielőtt a kénköves tüzes eső ránk zúdul (1Mózes 19,24-25).
___
* Csak egy apró, jelentéktelen példa. Hétfőnként korán viszik el a kukát, ezért vasárnap este kitesszük. Már bezártuk a kaput, megyünk befelé, amikor egy húszmilliós fekete Audival megállnak a kapunk mellett, egy hölgy pedig a kukánk tetejére tesz egy nagy szemeteszsákot. Értem, nem akar az itteni nyaraló villájában szemétdíjat fizetni. Ezért nem hagyom szó nélkül, utána kiáltok: köszönjük, hogy segíthettünk. Persze szívesen segítünk. De a hölgy futva beült az utas oldali ülésre, és illa berek. Csak az Úr adhat megújulást. Az esemény jelentéktelen, a lelkület azonban félelmetes, mert az ilyenek mindenre képesek.
** Pál egy évig és hat hónapig maradt itt, és hirdette az Igét (11), miközben testvérekre talált, akik erősítették (1-4), megjöttek munkatársai (5), otthonra lelt egy Titusz Jusztusz nevű hívő ember házában (7). Pál Korinthusban is a zsidóknak hirdette először, hogy Jézus a Megváltó (5), de küldetése ebben a sokszínű városban egyértelmű lett számára, miszerint elsősorban nem a zsidókhoz, hanem a sokféleképpen nyomorult pogányokhoz kell szólnia az evangéliumnak (5-7). De a zsidóknak is mindvégig hirdette az Igét, amelynek eredménye az volt, hogy az itteni zsinagógai elöljáró, Kriszpusz is megtért (7-8).