„...József... keményen beszélt velük”
1Móz 42
1 Jákób hallotta, hogy Egyiptomban van gabona. Azt mondta hát Jákób a fiainak: Mit néztek egymásra? 2 Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek el, és vásároljatok ott gabonát, hogy életben maradjunk, és meg ne haljunk! 3 Elment tehát József tíz bátyja, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. 4 De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert arra gondolt: Csak nehogy valami szerencsétlenség érje! 5 Így mentek el Izráel fiai másokkal együtt gabonát vásárolni, mert éhínség volt Kánaán földjén. 6 József volt tehát az egész ország kormányzója, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor József bátyjai megérkeztek, arccal a földre borultak előtte. 7 Amint József meglátta bátyjait, azonnal felismerte őket, de idegennek tettette magát előttük, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk élelmet vásárolni. 8 József tehát felismerte a testvéreit, de azok nem ismerték fel őt. 9 Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy kifürkésszétek az ország védtelen részeit! 10 De azok így feleltek neki: Nem, uram! Élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid! 11 Mi mindnyájan egyetlen ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid. 12 Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit kifürkésszétek! 13 Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid, testvérek vagyunk mi, egyetlen ember fiai Kánaán földjén. A legkisebb most apánknál van, egyikünk pedig nincs többé. 14 De József ezt mondta nekik: Úgy van, ahogyan mondtam nektek, kémek vagytok! 15 Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm, hogy nem távoztok innen, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! 16 Küldjetek el magatok közül egyet, hogy hozza ide a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára, igazat beszéltek-e. Mert ha nem, a fáraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok! 17 És őrizetben tartotta őket három napig. 18 Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek, ha élni akartok, hiszen én is félem az Istent. 19 Ha becsületesek vagytok, maradjon egyik testvéretek megkötözve a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének. 20 Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor elhiszem, amit mondotok, és nem fogtok meghalni. Ők bele is egyeztek. 21 De így beszéltek egymás közt: Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. 22 Rúben erre azt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk. 23 Nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. 24 Ő pedig elfordult tőlük, és sírt. Majd visszafordult hozzájuk, és beszélt velük. Azután előállíttatta közülük Simeont, és szemük láttára megkötöztette. 25 Akkor megparancsolta József, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, de mindegyikük pénzét tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik útravalót. Így is tettek. 26 Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra, és elmentek. 27 Mikor aztán egyikük kinyitotta a zsákját, hogy az éjjeli szálláson abrakot adjon a szamarának, meglátta, hogy a pénze ott van a zsák szájában, 28 és ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor odalett a bátorságuk, és remegve mondogatták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?! 29 Amikor megérkeztek apjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére, elmondták neki mindazt, ami velük történt: 30 Egy ember, annak az országnak az ura, szigorúan beszélt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémkedni akartunk volna az országban. 31 De mi azt feleltük: Becsületesek vagyunk, soha nem voltunk kémek. 32 Tizenketten voltunk testvérek, apánknak fiai, de egyikünk nincs többé, a legkisebb pedig apánknál van most Kánaán földjén. 33 Akkor ezt mondta nekünk az az ember, annak az országnak az ura: Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam, menjetek el, és vigyetek gabonát házatok éhező népének, 34 azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek, visszaadom a testvéreteket, és szabadon járhattok az országban. 35 Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták, apjukkal együtt megijedtek. 36 Apjuk, Jákób ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs meg, Simeon sincs meg, és még Benjámint is elviszitek?! Engem sújt mindez! 37 Ekkor Rúben azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám, és én visszahozom őt hozzád. 38 De Jákób így felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a bátyja meghalt, egyedül ő maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton, amelyre indultok, ősz fejemet a bánat miatt a holtak hazájába juttatjátok!
„Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket…” (Apostolok cselekedetei 17,16-34)
Apostolok cselekedetei 17,16-34
(22) „Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket…” (Apostolok cselekedetei 17,16-34) AZ ATHÉNI BESZÉD.* Az apostol itt kilépett a saját koordinátarendszeréből. A beszéd megszólítása, az utána elhangzó dicséret, a hallgatóság kultúrájának, ezen belül vallásának ismerete mind erre utal. Ezek az ismeretek kapcsolópontok, pilléreket képeznek, amelyekre a híd felépülhet, az apostol és a hallgatóság között. Az apostol tehát nem elkülönült a teljesen más városban, hanem bejárta, még a sok istenhitű Athén szentélyeit is (23). Idézi a görögök egyik költőjét (28), megdicséri vallásosságukat (22), felhasználja retorikájukat, hiszen ez a dicséret nem más, mint a hallgatóság jóindulatának megnyerése. A megszólítás is beszédes, hiszen a rómaiak helyett athéni férfiakat mond az apostol, ezzel mindjárt személyes hangvételt ad mondandójának, jelezve, hogy tudja, hol van, kiknek beszél. A dicséret pedig a személyességen túl a szeretet és a nyitottság kifejezése. Kár, hogy még mi keresztyének olyan gyenge hitűek vagyunk, hogy nem merünk nyitni, inkább elkülönülünk. Nagyon nehezen megy nekünk belehelyezkedni egy egészen más kultúrába, nézőpontba,** hogy aztán hirdessük a tiszta evangéliumot,*** azt a Jézus Krisztust, aki ugyanaz.
___
* Izgalmas kérdés: hogyan szólalt meg az evangélium Athénben, amely egészen más világ volt már akkor is, mint Jeruzsálem. Ez az igehirdetés ma is minta egy olyan világban, ahol olyan emberek előtt kell hirdetni az evangéliumot, akik egészen mások, mint mi.
** Meghívtam egy tudós embert a gyülekezetbe, aki remek tudományos előadást tartott egy aktuális kérdésről. Döbbenetes volt számomra a tapasztalat, hogy a gyülekezet meg sem próbálta, hogy a tudós nézőpontjából is értékelje az elhangzottakat, hiszen ez egy egészen más nyelv a tudomány nyelve, mint a kegyesség nyelve. Egyszerre két világ állt egymással szemben, mi pedig elégedetten maradtunk a magunk akol meleg belterjessége, megszokott nézőpontja, fogalomkészlete és kegyessége biztonságában.
*** Az apostol nyitottsága azonban csak eszköz, hiszen itt sem hirdet mást, csak a tiszta evangéliumot. Az ismeretlen Istennek emelt oltárra utalva (23) szól a világot teremtő egyetlen élő Istenről, akiben élünk, mozgunk és vagyunk, és aki az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette (24-28). Ez az élő Isten küldte el Jézus Krisztust, aki feltámadott a halálból, a mi feltámadásunk zálogaként (31). Korrigálja is az athéniak hitét, miszerint nem emberi elképzeléshez hasonló az istenség (29). Majd megtérésre hívja őket, hiszen a tudatlanság időszakait elnézte az Isten, de most már világosan kijelentette magát nekünk, így megtérésre hív mindenkit (30). Jó tudni, hogy az ítélet is a halálból feltámasztott, megváltó Jézus Krisztus kezében van, és nem a miénkben (31). - Ez a szent kettősség az athéni beszéd titka, nyitottság és kompromisszum nélküli tiszta evangélium. Az apostol mindeneknek mindenné lett, hogy Jézus Krisztus evangéliuma megszólalhasson. Nem Krisztus ügyéért szólt az apostol, hiszen a Krisztus ügye győztes ügy. Nem mi cselekszünk Krisztusért, hanem Ő cselekszik értünk. Nem is a saját hitét akarja másokra erőltetni. Az apostol ezekért a szabadságban és mégis halálos sötétségben élő emberekért hirdeti az evangéliumot, hiszen ő megtapasztalta, hogy mit jelent a régi élet, és a Krisztusban megszületett új élet. - Az eredmény pedig az Istenre tartozik. Athén egy szabad város, ezért itt nem akarják megkövezni az apostolt az evangéliumért, nem üldözik el, de nem is térnek meg, hanem a feltámadás hallatán gúnyolódva vagy udvarias kifogásokkal eltávoznak onnan (32-33). Néhányan azonban hívővé lettek (34). Ez az eredmény elég, ez is Isten áldása.