(4) „…ne menjen fel Jeruzsálembe…” (Apostolok cselekedetei 21,1-16) PÁL ÚTJA MILÉTOSZTÓL JERUZSÁLEMIG.* Az apostolt több figyelmeztetés éri, több próféta által, hogy Jeruzsálemben fogság, szenvedés vár rá (9-10). Pál azonban nem engedi, hogy az érzelmek irányítsák, ezért kéri az ottaniakat, hogy ne sírjanak, ne keserítsék a szívét, mert nem csak a fogságot, hanem a halált is kész vállalni az Úr Jézus Krisztus nevéért (13). Valóban fontos, hogy ne érzelmi keresztyének legyünk, és Isten akaratát ne az érzelmeink által, egyéni kegyességünk által leszűrt igeértés határozza meg. Ugyanakkor nagy hiba a másik véglet is, az, ha ridegek vagyunk és teljesen elnyomjuk az érzelmeinket. Azt is vegyük figyelembe, hogy különböző módon szolgálhatjuk az Úr ügyét, és nem mindenki kapta a mártíromság ajándékát a szó szoros értelmében. Már az elég lenne, ha mernénk több áldozatot hozni egymásért, akkor nem is lenne szükség arra, hogy a legnemesebb ügyért is feláldozzuk magunkat.**

___

* Érdemes a térképen nyomon követni az útvonalat: Milétosz, Kósz, Rodosz, Patara, Ciprus mellett elhajózva Tíruszba érnek (1-2), ahol hét napot töltenek, majd továbbhajóznak Ptolemaiszba, és szárazföldön Cézárán át Jeruzsálembe érnek. - Minden fontosabb „megállóhelyen” már vannak gyülekezetek, testvérek, akiknek vendégszeretetét élvezhetik, és ahol egymás hite által épülve kereshetik az Úr akaratát. - Tíruszban és Ptolemaiszban a Jeruzsálemből elüldözött, görögül beszélő zsidó keresztyének alapítottak gyülekezetet (3-7). - Tíruszban az ottani testvérek, a Lélek indítására figyelmeztették Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe, tehát féltő szeretettel teli figyelmeztetésük az Úrtól való volt, de a féltő szeretetből következő tanács nem mindig egyenlő az Úr akaratával (4). - Bensőséges, felemelő jelenet, ahogy a tírusziak egészen a tengerpartig kísérték családjukkal együtt az apostolt és csapatát, és a tengerparton térdre esve imádkoztak (5). Valóban az első keresztyének igazán szerették egymást, őszintén tudtak imádkozni egymásért, és együtt bízták magukat az Úr akaratára (14). Elbúcsúzni is csak így érdemes egymástól, akkor is, ha a földi életre nézve végérvényes ez a búcsú (6). - Cézáreában pedig Fülöp evangélista házában kaptak nemcsak vendégszerető befogadást, hanem féltő szeretetet és hitbeli bátorítást (8-14).