előző nap
következő nap

„...és gondja volt rájuk Istennek” 2Móz 2

1 Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. 2 Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. 3 Amikor azonban nem tudta már tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. 4 A gyermek nővére pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. 5 A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, cselédjei meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a szolgálóleányát, és kihozatta azt. 6 Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 7 A kisfiú nővére pedig ezt kérdezte a fáraó leányától: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja neked a gyermeket? 8 A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. 9 Vidd magaddal ezt a gyermeket – mondta neki a fáraó leánya –, és szoptasd őt helyettem, én pedig megadom jutalmadat! Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. 10 Amikor a gyermek nagyobb lett, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta. Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki. 11 Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment testvéreihez, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit, az ő egyik testvérét veri. 12 Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. 13 Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? 14 De ő így válaszolt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan megölted az egyiptomit? Mózes megijedt, és ezt gondolta: Bizony, kitudódott a dolog! 15 A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál. 16 Midján papjának volt hét leánya. Ezek odajöttek, vizet merítettek, és megtöltötték a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. 17 De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat. 18 Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogyhogy ma ilyen korán megjöttetek? 19 Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól – felelték. – Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. 20 Akkor ezt mondta a leányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! 21 Mózes úgy döntött, hogy ott marad annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta leányát, Cippórát. 22 Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön. * 23 Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak és kiáltoztak a szolgaság miatt, és a szolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott Istenhez. 24 Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten a szövetségére, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött. 25 Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.

„...és gondja volt rájuk Istennek” (25). Mózes nagyon egyedül érezhette magát, amikor menekülve eljutott Midján földjére (15). Izráel népe „sóhajtozott” a szolgaság miatt (23), de Isten nem hagyta el őket. Mózesnek családot adott, népét – nem sokkal ezután – kivezette Egyiptomból. Isten szövetséget kötött az ősatyákkal (24), és új szövetséget kötött velünk Jézus Krisztusban.Minden napomat ebben a tudatban élhetem: ő rám tekint, és gondja van rám!

RÉ 13 MRÉ 13

„Mi tehát a helyzet?” (Apostolok cselekedetei 21,17-26) Apostolok cselekedetei 21,17-26

(22) „Mi tehát a helyzet?” (Apostolok cselekedetei 21,17-26) PÁL JERUZSÁLEMBEN.* Halálosan szoros helyzet ez, amiben az apostol szenved a jeruzsálemi testvérek előtt. A „testvérek” előtt lehet igazán „szorulni”. Pál leveleiből tudjuk, hogy az apostol soha nem beszélt a törvény ellen, de a zsidókból lett keresztyéneknek is megadta a Jézus Krisztusban kínált szabadságot, miszerint maguk döntik el, hogy a törvényt továbbra is megtartják (Galata 2,15-16). Pál alázatos, zsidóknak zsidóvá, görögöknek göröggé lett, a Jézus Krisztusért (1Korinthus 9,20). Ezért itt Jeruzsálemben, felvállalta a törvény által előírt tisztulási szertartásokat (23-26). Tegnap, az egyik konferencián, videó-üzenetben egy neves francia katolikus lelkész köszöntötte a konferenciát és napjaink égető kérdései kapcsán az asztalra csapva azt nyilatkozta, hogy ne a vallást, ne az előírásokat nézzük végre, hanem magát az embert. Ez így igaz. Ugyanakkor aznap este az interneten egy videót láttam, ahogy befogadott bevándorlók törnek, zúznak mindent, az őket befogadó országban. Hasonlóan kutyaszorító helyzet. Mitévők legyünk?

___

* Feszült helyzetben érkezett meg Pál Jeruzsálembe, Kr. u. 57-ben. Már Néró a császár, miközben Jeruzsálemben egyre erősebben felléptek a zsidó nemzeti mozgalmak, amit a rómaiak igyekeztek elfojtani. Egy ilyen feszült helyzetben mindenki másként viselkedik, de valahogy mindenkinek döntenie kell. Jakab, Jézus testvére, a jeruzsálemi gyülekezet vezetője, aki nagy tekintély; de nagy felelőssége van annak, aki nagy tekintély, főleg egy feszült helyzetben. Két nagy tekintély találkozik itt, Jakab és Pál. Amikor Pál beszámolt a gyülekezetben a pogányok megtéréséről, dicsőítették az Istent (18-20); de ez a dicsőítés csak kegyes forma volt, mert utána azonnal felszínre törtek a problémák, mögötte sok valós, de mégis gyarló kérdéssel. Olyan ez, mint amikor áhítat után azonnal egymásnak esünk egy vitában. Pál apostolt számon kérték Jeruzsálemben, hogy miként viszonyult a pogányok között élő zsidókhoz, mert az terjedt el róla, hogy a törvénytől való elszakadásra buzdította őket és arra, hogy ne zsidó szokás szerint éljenek (21). A jeruzsálemi gyülekezetben a zsidók úgy hittek Jézus Krisztusban, hogy közben rajongtak a törvényért; hangsúlyozta Jakab (20). Mit felel erre Pál? Sok mindent hallottak róla Jeruzsálemben (21), de ő maga mit mond mindezekről?