1 Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják: Nem is jelent meg neked az Úr?! 2 De az Úr erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte. 3 Dobd a földre! – mondta az Úr. Amikor a földre dobta, az kígyóvá változott, Mózes pedig elfutott előle. 4 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig a markában bottá változott. 5 Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. 6 Majd pedig ezt mondta neki az Úr: Dugd be a kezedet a ruhád alá! Ő bedugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. 7 Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a ruhád alá! Visszadugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta a ruhája alól, ismét olyan volt, mint testének többi része. 8 Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. 9 De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré változik a szárazon. 10 Mózes akkor ezt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. 11 De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! 12 Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! 13 De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! 14 Ekkor az Úr haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. 15 Beszélj hát vele, és add az ő szájába a szavakat! Én pedig a segítségetekre leszek a beszédben, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. 16 Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig olyan leszel neki, mint az isten. 17 Ezt a botot pedig te vedd a kezedbe, és mutasd be vele a jeleket!
„…hallgassátok meg védekezésemet…” (Apostolok cselekedetei 22,1-16)
Apostolok cselekedetei 22,1-16
(1) „…hallgassátok meg védekezésemet…” (Apostolok cselekedetei 22,1-16) PÁL BESZÉDE A NÉPHEZ. Az ezredes szót adott az apostolnak (21,37-40). Ebből a jelenetből is kiderül, hogy az ezredesnek fogalma sincs, hogy kit bilincseltetett meg (38). Alig ismerjük egymást, de ez egyáltalán nem akadályoz meg bennünket abban, hogy a másikról véleményt formáljunk, illetve adott helyzetben megbántsuk, „megüssük”, „megbilincseljük” egymást. Az Antónia erőd lépcsőjének tetejéről szólhat Pál. A lépcső alatt hullámzik az a zsidó tömeg, amely meg akarja lincselni őt, a háttérben pedig római katonák vigyáznak rá, élükön az ezredessel, amikor a kistermetű apostol megszólal. Az ezredes szót adott, ezért néma csendben hallgatott mindenki. A rendhez akkor hozzátartozott, amennyiben a „vezető” csendet parancsolt, akkor mindenki elhallgatott. Ma már ez az egyszerű szabály sem működik. Ma már imádság közben is felveszik a mobiltelefont és megbeszélik az emberek a dolgaikat. Itt néma csendben hallgatták Pál bizonyságtételét, hisszük nemcsak az ezredes parancsára, hanem sokan a Szentlélek jelenléte miatt. Pál nem védekezett, hanem Jézus Krisztust hirdette, saját magát nem féltette.