1 Az Úr azt mondta Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz. 2 Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked! Testvéred, Áron meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Izráel fiait! 3 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén, 4 a fáraó mégsem hallgat majd rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregeimet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel. 5 Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait. 6 Mózes és Áron eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta nekik az Úr. 7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom éves volt, amikor beszéltek a fáraóval. 8 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: 9 Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! – akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé, hogy kígyóvá változzon! 10 Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és udvari emberei elé, és az kígyóvá változott. 11 Akkor a fáraó is hívatta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével: 12 mindegyikük odadobta a botját, és azok kígyóvá változtak. De Áron botja elnyelte az ő botjaikat. 13 A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr. 14 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Konok a fáraó szíve, nem akarja elbocsátani a népet. 15 Menj el a fáraóhoz reggel, amikor kimegy a vízhez! Állj eléje a Nílus partján, és vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott! 16 Ezt mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljanak nekem a pusztában! – de te nem hallgattál rám mindeddig. 17 Így szól azért az Úr: Ebből tudod meg, hogy én vagyok az Úr: A kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik. 18 A Nílusban a halak elpusztulnak, a Nílus pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak nem tudnak majd vizet inni a Nílusból. 19 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé, folyói és csatornái, tavai és valamennyi víztározója fölé, hogy vérré váljanak. Legyen vér Egyiptom egész földjén, még a fa- és a kőedényekben is! 20 Mózes és Áron úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta. Fölemelte a botját a fáraó és udvari emberei szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus vize mind vérré változott. 21 A Nílus halai elpusztultak, a Nílus megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt Egyiptom egész földjén. 22 De Egyiptom mágusai is ugyanezt tették titkos mesterségükkel, ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr. 23 A fáraó sarkon fordult és hazament; nem vette szívére a dolgot. 24 Az egyiptomiak pedig mind elkezdtek ivóvízért ásni a Nílus környékén, mert nem tudtak inni a Nílus vizéből. 25 És ez így ment hét napig, miután megverte az Úr a Nílust.
„…lesz feltámadásuk, mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” (Apostolok cselekedetei 24,1-21)
Apostolok cselekedetei 24,1-21
(15) „…lesz feltámadásuk, mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” (Apostolok cselekedetei 24,1-21) PÁL VÉDEKEZÉSE FÉLIX ELŐTT. Életünk akkor nyer értelmet, ha több puszta védekezésnél, önmagunk képviseleténél, és mindenkor rámutat a megváltó Jézus Krisztusra, miközben nyitott szeretettel fordul mindenki felé. Az apostol imádkozni jött a városba, senkivel nem vitatkozott, lázadást nem szított; ezzel védekezik Felix helytartó előtt, az ellene elhangzott vádak kapcsán (11-13). Az apostol azonban elsősorban nem védekezik, hanem hitvallást tesz, ez itt a lényeg; nem önmagát védi, hanem megvallja, hogy „a názáreti irányzat követője" ő is. Ugyanakkor Pál határozottan elutasította, hogy itt valamiféle eretnek szektáról lenne szó. A következőképpen tette ezt (14-16): - szolgálok atyáim istenének; - hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek és meg van írva a próféták könyvében; - remélem Istentől, hogy lesz feltámadás, vagyis mindenkinek meg kell állni Isten színe előtt (21; Filippi 2,10-11); - arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen.* Pál tehát vallja, hogy ő nem valamiféle „újító”, hiszen hűen őrizte ősei hitét; de határozottan vallja, hogy Jézus Krisztus útja az Ószövetség közvetlen folytatása, hiszen az Írások ígéretei Jézus Krisztusban teljesedtek be.
___
* Ezzel a hitvallással az apostol egyértelművé tette, hogy hite megegyezik Isten népének hitével: egy Istent szolgálnak, ugyanazokban az igazságokban hisznek, ugyanaz a reménységük, ugyanaz a cél lebeg szemük előtt.