előző nap
következő nap

„Az Úr pedig jóindulatot ébresztett a nép iránt...” 2Móz 11

1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, és akkor majd elbocsát benneteket innen. Sőt nemcsak hogy elbocsát, hanem mindenestül elkerget benneteket innen. 2 Mondd meg a népnek, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany ékszereket! 3 Az Úr pedig jóindulatot ébresztett a nép iránt az egyiptomiakban, és annak a férfinak, Mózesnek is nagy volt a tekintélye Egyiptom országában mind a fáraó udvari emberei, mind pedig a nép előtt. 4 Akkor ezt mondta Mózes: Így szól az Úr: Éjféltájban átvonulok Egyiptomon, 5 és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén – a trónján ülő fáraó elsőszülöttje csakúgy, mint a kézimalmot hajtó szolgálóleány elsőszülöttje meg a háziállatok valamennyi elsőszülöttje is. 6 Nagy jajveszékelés lesz egész Egyiptomban; ehhez fogható még nem volt, és nem is lesz többé. 7 De Izráel fiaira még a kutya sem mer majd rámordulni, sem az emberekre, sem az állatokra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tesz az Úr Egyiptom és Izráel között. 8 Ezek az udvari embereid pedig mind lejönnek hozzám, leborulnak előttem, és ezt mondják: Menj ki te és az egész nép, amely téged követ! Így megyek majd el. És fölgerjedt haraggal távozott el a fáraótól. 9 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy minél több csodát tegyek Egyiptom országában. 10 Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el országából Izráel fiait.

„Az Úr pedig jóindulatot ébresztett a nép iránt..." (3). Isten a szívek királya. Nem egyszerű érzelmi hangolás ez. Nem olyan, mint amikor taktikai okokból próbáljuk felkelteni a másik jóindulatát ma- gunk iránt, de nem is olyan, mint amikor gonoszkodva gyűlöletet keltünk másokban. A szabadító Isten kezében tartja a globális történelmi szálakat, de az egyéni és kollektív érzelmek szálait is: jóindulatot a nép iránt, megkeményedést a fáraóban, tekintélynövekedést Mózes számára.

RÉ 85 MRÉ 85

„Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel.” (Apostolok cselekedetei 26) Apostolok cselekedetei 26

(8) „Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel.” (Apostolok cselekedetei 26) PÁL BESZÉDE AGRIPPA ELŐTT. Pál boldognak tartja magát, hogy a feltámadott Jézus Krisztus követségében járhat (2). Most is amiatt a reménység miatt vádolják őt, mondja, amit Isten megígért a zsidók atyáinak (6); vagyis Jézus Krisztusban teljesedtek be az ószövetségi ígéretek; mégpedig minden emberi értelmet meghaladó módon, hiszen Isten feltámasztotta Őt a halálból, azért, hogy számunkra is legyőzze a halált, és nekünk is odaajándékozza az örök életet (22-23). Pál a lényegre kérdez rá, mindjárt az elején, nem kertel: miért tartjátok lehetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel (8), ha ugyanis ezt nem hisszük, akkor Isten mindenhatóságát sem hisszük, sőt, magát az élő Istent sem. De mi marad akkor nekünk, az Úr halált legyőző ereje nélkül? Az egyetlen, döntő kérdés csak ez: van-e hatalom a halál felett, van-e mennyei gazdánk, aki visszafogad az életbe? Minden más kérdés csak álprobléma ehhez képest.* De ha a feltámadást bolondságnak nevezzük, mint Fesztusz (24); vagy félünk attól, hogy megtérünk, mint Agrippa (28), akkor a halál visz mindent (300. dicséret).

___

* „Lelkem drága Jézusa, hozzád hajt a félelem” (300. dicséret), de nem a félelemé az utolsó szó; persze csak ha nem tartjuk lehetetlennek a feltámadást, azaz az élő Isten hatalmát, Jézus Krisztusban közölt, megváltó szeretetét.