„Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket..." 2Móz 12,1–20
1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között. 3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt. 4 Ha egy házban kevesen vannak egy bárányra, akkor a legközelebbi szomszédjukkal együtt vegyenek a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud enni a bárányból. 5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vagy kecskét vegyetek. 6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. 8 Még ugyanazon az éjszakán egyék meg a húst: tűzön megsütve, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá. 9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. 10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. 11 Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez. 12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az Úr. 13 De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét. 14 Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek. 15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. 16 Az első napon tartsatok szent összejövetelt, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges. 17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés szerint. 18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19 Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, aki kovászosat eszik, akár jövevény, akár az ország szülötte. 20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek mindenütt, ahol laktok.
„Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket..." (13) A peszah jelentése („ugrani") utal arra, hogy Isten angyala „átugrotta, kihagyta" a választottak vérrel megjelölt házait. Az ítélő Úr ehhez hasonlóan az Isten Bárányáért kihagy bennünket, és megkegyelmez nekünk. De vajon ösztönöz-e ez bennünket az engedelmes, Istent követő életre?
RÉ 459 MRÉ 299
„…hajón szállítanak bennünket Itáliába…” (Apostolok cselekedetei 27,1-26) Apostolok cselekedetei 27,1-26
(1) „…hajón szállítanak bennünket Itáliába…” (Apostolok cselekedetei 27,1-26) PÁLT RÓMÁBA VISZIK. Író barátom, egykori szeretett tanárom mondta nemrégiben megjelent riport-regényéről, valójában szociográfiájáról, ami „sikerkönyv” lett, hogy ismét meg kellett szólalnia generációs ügyben, hiszen nemzedékek sora kerül margóra, és az még csak a jobbik eset, ha külföldre megy a javuk. A kérdés bonyolult, de most ne „aktuálpolitikai” hangsúllyal értsük ezt a mondatot, mert itt nem erről van szó. Az üzenet ennyi: megszólalni a másik érdekében, és tudunk-e a „hatékonyan” megszólalni a másik érdekében. Legalább szólni, mert mit tudunk „nagy dolgok” jobbítása érdekében tenni; ki tudna érdemben cselekedni? Egy biztos: Isten Igéjének természete, hogy az szó és tett egyszerre; vagyis, ha Isten szól, ott alapvetően változnak, jobbulnak, tisztulnak életek, utak, közösségek. Pál azért megy Rómába, hogy ott is szóljon, megszólaljon mások érdekében, bízva abban, hogy rajta keresztül az Isten szól, akinek van hatalma, hogy a „semmi fölé” helyezze, megváltsa életünket.