„...az Úr kötött veletek...” 2Móz 24
Az elköteleződés az élet legfontosabb pillanata. Mikor a közösségben ünnepi jelleget ölt, szövetségkötésnek nevezzük. Ezt éljük át a keresztség, a konfirmáció és a házasságkötés alkalmain. Erről beszél Jeremiás próféta is: „...ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni... Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek" (Jer 31,33). Jézusban pedig mindez már mindenkire érvényes. Ez az új szövetség, amelyet „...az Úr kötött veletek..." (8).
RÉ 256 MRÉ 342
„Nektek megadatott az Isten országának titka…” (Márk 4,1-20) Márk 4,1-20
(11) „Nektek megadatott az Isten országának titka…” (Márk 4,1-20) HINNI = BEFOGADNI AZ IGÉT. A magot hinteni kell, abban a reményben, hogy jó talajra hull és lesz „kenyér”. A többi kegyelem. A legnagyobb kegyelem az, amikor valakinek van füle a hallásra (9), azaz értheti az Isten országának nyelvét és titkait (10-12). Ez felülről adatik (11), emberileg hiába erőlködünk (12). Egyszerűen csak hintsük a magot, hirdessük az evangéliumot, tanítsuk az Isten országát (1-3). A négyféle talaj lehet négyféle ember, de lehet a hívő ember életének négyféle korszaka is, amíg jó talajjá válhat (15-20): a hitetlenségből (út szélére esett mag), az érdekkeresztyénségen (sziklára esett mag), és az érzelmi keresztyénségen (tövisek közé esett mag) át is vezethet út odáig, amíg valaki igazán az Úr gyermeke lesz.* Az Úr gyermekei azok, akik meghallják, befogadják az Igét, és minden nyomorúságuk ellenére is termő életet, másokat is tápláló életet élhetnek (20). /A magvető/
___
* – 1. A hitetlenek. Szól az Ige, de a Sátán azonnal elragadja tőlünk az élet Igéjét, mint ahogy a madarak az útfélre esett magot felcsippentik, amikor szinte még földre sem ért. Vannak sokan olyanok, akikről visszapattan az Ige, mint a fallabda (15). – 2. Az „érdekkeresztyének”. Szól az Ige, örömmel vennék azt, mert minden öröm jól jön. Ezek mindenben a saját hasznukat nézik, az egyház is saját kibontakozásuk színtere. Ám ezek életében a pillanatnyi helyzet, az adott személyes érdekek és „hasznok” mindennél fontosabbak, ezért az Úr ügyéért nem hoznak semmiféle áldozatot. Az ilyenek többre értékelik az adott perc örömét, mint az ígéretek tartósabb örömét. Valójában sziklaszívűek ők, csak maguk körül és a pillanat körül forognak (16-17). – 3. Az érzelmi keresztyének. Ezek igen sokan vannak, látszólag fogadják az Igét, az elkezd gyökerezni bennük, de a „tövisek” előbb-utóbb megfojtják a sarjadó vetést. Jön egy kísértés, csábítás, élet-gond, és vége. Sok „keresztyén” valójában ilyen, manapság különösen. Mondjuk ki: nagyon hiányzik a népegyház tartása, mert az egyéni, élő, személyes hit hangsúlyozása fontos ugyan, de sok érzelmi keresztyént termelt. Ezek nagyon buzgók a hitben, és egyszer csak, „ugyanezzel a buzgósággal” lecserélik a hitvestársukat egy fiatalabbra; aztán még az is előfordulhat, hogy egy kis idő elteltével újra ők „oktatnak ki” másokat hitből és erkölcsből (18-20). – 4. Az Úr gyermekei azok, akik meghallják, befogadják az Igét, és minden nyomorúságuk ellenére is termő életet, másokat is tápláló életet élhetnek (20).