előző nap
következő nap

„...sugárzik Mózes arcbőre...” 2Móz 34,29–35

29 Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről; a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt. 30 Amikor Áron és Izráel fiai mind meglátták, hogy sugárzik Mózes arcbőre, nem mertek odamenni hozzá. 31 Mózes azonban odahívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük. 32 Azután odamentek hozzá Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr mondott el neki a Sínai-hegyen. 33 Miután mindent elmondott nekik, leplet tett Mózes az arcára. 34 Valahányszor bement Mózes az Úr színe elé, hogy beszéljen vele, levette a leplet, amíg ki nem jött. Azután kijött, és elmondta Izráel fiainak mindazt, amit parancsként kapott. 35 És mivel Izráel fiai látták, hogy Mózes arcbőre sugárzik, ismét arcára borította Mózes a leplet, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.

Egy régi téves bibliafordítás miatt lettek Mózesnek „szarvai" a festményeken és szobrokon, pedig az Úrral való beszélgetés közben ragyogott az arca. A közbeszédben ma is azt mondjuk valakire, akit nagy öröm ér: sugárzik az arca. Ez lehet egy találkozás öröme, a szerelmesek mosolya, vagy egy ünnepi pillanat emelkedett hangulata. Úgy is mondhatjuk, hogy a menny fényei tükröződnek vissza. Ilyen ünnepélyes volt a törvényadás pillanata és minden Istennel való találkozás is. „...sugárzik Mózes arcbőre..." (30). Felderül-e arcod, sugárzó-e a keresztyénséged a környezetedben?

RÉ 104 MRÉ 104

„…Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt, a fiak morzsáiból.” (Márk 7,24-30) Márk 7,24-30

(28) „…Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt, a fiak morzsáiból.” (Márk 7,24-30) JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL SOKAKNAK JUT ÜDVÖSSÉG.* Márk, mint a pogány keresztyének teológusa, kaput nyitott Isten szeretete felé, mindenki számára. A következő történet már ezt nyomatékosítja: Tírusz vidéke, a nem zsidó, hanem pogány, föníciai asszony lányának meggyógyítása annak igazolása, hogy Isten szeretete nem csak a zsidóké; de az övéké is; elsőként az övéké, de másoké is (27). Azért fontos ez a történet, mert ezt a kettőt, a zsidókat és a pogányokat összekapcsolja az Isten szeretetében (30): mindkét népcsoport „megszállott” (24-26), mindenki beteg az élő Istenbe vetett hit nélkül (18-23), mindnyájunknak az Úr gyógyító, üdvözítő hatalmára van szükségünk. Itt kezdődik a hit, mert ez az asszony megelégszik azzal, hogy nem ő az első, hanem ő csak második, sokadik, „tisztátalan kutya”, de Jézus Krisztus megváltó szeretetéből egy morzsa is elég (27-28). /A pogány asszony hite/

___

* Jézus Krisztus világossá tette az ember gonosz, megváltásra szoruló állapotát (18-23), ugyanakkor radikálisan megtámadta a zsidó, sőt az egész antik kultikus gondolkodást, mert megszűntette a szent és a profán közötti különbséget, abban az értelemben, hogy a profánt is, Isten teremtéseként, szentté tette.