előző nap következő nap

„...járj közöttünk, Uram!” 2Móz 34,1–28

1 Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat! Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél. 2 Reggelre légy készen! Aztán jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán! 3 Ne jöjjön fel veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében! 4 Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, majd korán reggel fölment a Sínai-hegyre, ahogyan megparancsolta neki az Úr, és kezében vitte a két kőtáblát. 5 Ekkor leszállt felhőben az Úr. Mózes pedig odaállt mellé, és segítségül hívta az Úr nevét. 6 Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! 7 Megtartja irgalmát ezer nemzedéken át, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait is három, sőt négy nemzedéken át. 8 Mózes sietve a földig hajolt, leborult, 9 és ezt mondta: Ó, Uram, ha elnyertem jóindulatodat, járj közöttünk, Uram! Mert bár keménynyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket! 10 Az Úr pedig ezt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön, egyetlen nép között sem. Meglátja majd az Úr tetteit az egész nép, amely között vagy, mert veled együtt félelmetes dolgokat fogok véghezvinni. 11 Jegyezd meg jól, amit most parancsolok neked! Kiűzöm előled az emóriakat, a kánaániakat, a hettitákat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat. 12 Vigyázz, ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, ahová bemész, nehogy csapdává váljanak köztetek! 13 Sőt romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, és vágjátok ki szent fáikat! 14 Ne imádj másik istent, mert az Úr, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Isten. 15 Nehogy szövetséget köss annak az országnak a lakosaival, mert amikor paráználkodnak isteneikkel, és áldoznak isteneiknek, téged is meghívnak, és enni fogsz áldozataikból. 16 Ne végy feleséget fiaidnak leányaik közül, mert amikor leányaik paráználkodnak isteneikkel, fiaidat is paráználkodásra csábítják az ő isteneikkel. 17 Ne csinálj magadnak öntött istenszobrot! 18 Tartsd meg a kovásztalan kenyér ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az ábíb hónap megszabott idején, mert ábíb hónapban jöttél ki Egyiptomból. 19 Enyém legyen mindaz, ami megnyitja anyja méhét: minden hím jószágod, ha marhád vagy juhod elsőszülöttje! 20 De a szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg! Ha nem váltod meg, szegd nyakát! Minden elsőszülött fiút válts meg! Senki se jelenjék meg előttem üres kézzel! 21 Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj meg, még szántáskor és aratáskor is pihenj! 22 Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor búzád első termését aratod, és a betakarítás ünnepét az esztendő fordulóján. 23 Évente háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristennek, Izráel Istenének színe előtt! 24 Mert népeket űzök ki előled, kiterjesztem határaidat, és senki sem kívánja meg országodat, amikor évente háromszor fölmész, hogy megjelenj az Úrnak, a te Istenednek színe előtt. 25 A nekem szánt áldozat vérét ne ontsd ki kovászos étel mellett, és ne maradjon meg másnap reggelre a páskaünnep áldozata! 26 Földed első termésének legjavát vidd el Istenednek, az Úrnak házába! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! 27 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel! 28 Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét.

Mózes visszatér a hegyre, és újraindul a törvényadás folyamata, az Úr megerősíti a szövetséget. Mózes egy rövid fohászban kéri az Urat, hogy maradjon köztük, sőt „...járj közöttünk, Uram!" (9). Ha ő ott van, akkor cselekszik is. Mózes is tudja, hogy a törvény betűi nem adnak életet, kell hozzá Isten megelevenítő és életet csiholó Lelke is. Ha elakadtál valamiben, lehet, hogy éppen a törvény betűjét bújod, pedig a Lelket kellene mozgósítani.

RÉ 101 MRÉ 101

„…hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná…” (Márk 7,14-23) Márk 7,14-23

(15) „…hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná…” (Márk 7,14-23) JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL A „HÉTKÖZNAPI” IS SZENTTÉ LESZ. Jézus Krisztus szerint az Isten által teremtett világban semmi sem rossz, semmi sem tisztátalan önmagában, ezért semmi nem teheti tisztátalanná az embert, csak azért mert él vele. Nem a világ teszi gonosszá az embert, hanem az ember teszi gonosszá a világot és az életet. Jézus Krisztus alapjaiban elutasította azt a „dualista" gondolkozást, amely vallásos hagyományokra hivatkozva, az élet jelenségeiben, a világ dolgaiban különbséget tesz jó és rossz, tiszta és tisztátalan között. Ezzel Jézus Krisztus az élő Isten gondolatát hirdette meg, amely teljesen egyértelmű: nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről bejut az emberbe, hanem az teszi tisztátalanná az embert, ami kijön az emberből: amit gondol, szándékol, kimond, megcselekszik az ember (14-16). Sajnos ma is értetlenek vagyunk arra, hogy ezt befogadjuk (17-18). Nagyon vigyázzunk, mert itt nem valami szabadelvű gondolkodásról van szó, hanem Isten kijelentéséről, amelyet Jézus Krisztusban világosan kimondott nekünk. /Jézus tanítása a tisztaságról/