"Salamon ezt mondta neki: Eredj haza!" 1Kir 1,38–53
Az érdekből támogatók téged is azonnal elhagynak, amint fordul a kocka (49). Adónijjá szemrebbenés nélkül megölette volna testvérét, mégis úgy érzi, joga van követeléseket és elvárásokat támasztani az új királlyal szemben (51). Salamon megbocsátásával lehetőséget teremt arra, hogy testvére rendezze vele kapcsolatát. Azonban egyértelművé teszi azt is, hogy bocsánatával nem lehet visszaélni. Úgy bocsáss meg, hogy az ne adjon szabad teret a további gonoszságnak, hanem kiemeljen abból embereket.
É 45 MRÉ 45
„…nem követett minket…” (Márk 9,30-41) (Márk 9,30-41)
(38) „…nem követett minket…” (Márk 9,30-41)* NYITOTTSÁG. Fontos figyelmeztetést tár elénk igeszakaszunk, az ismeretlen ördögűző esetén keresztül (38-41). Az Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy „belterjes közösségünk” „teljesen bezárt közösséggé” legyen. A bensőséges, hívő közösségre persze szükség van, hogy épüljünk egymás hite által, együtt figyeljünk az Igére; de azért, hogy aztán hitelesen kiléphessünk onnan mások felé. Mit mondanak a tanítványok: tiltsuk el ezt az ismeretlent, aki szintén az Úr nevében jött, de nem csatlakozott hozzánk: nem pont úgy hisz Jézus Krisztusban, ahogy mi; nem lépett be a „mi csoportunkba”; nem követi a mi kegyességünket, mert valamiben más. Kezdetektől, mind a mai napig probléma ez az egyházban. Az Isten őrizzen meg bennünket, hogy „legitim bensőségességünk” zárt közösséggé tegyen bennünket, mert akkor az egyház nem töltheti be a küldetését. Egy határon túl kötődni személyekhez, tanokhoz, kegyességi megnyilvánulásokhoz, biztosan tévút. /Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról – A kisgyermek példája – Az ismeretlen ördögűző/
* Márk egyre erőteljesebben hangsúlyozza azt, hogy Jézus a Krisztus, de engedelmességében, szenvedésében, halálában, majd feltámadásában lesz mindez nyilvánvalóvá (30-32).
- Ő a mi Megváltónk, akiben úgy bízhatunk, mint a kisgyermek a szüleiben (33-37). A kisgyermek korántsem „ártatlan”, de abban példa, ahogy szüleit az első helyre teszi, ahogy a mi életünkben is első legyen az Úr.
- Itt azonban a kisgyermek kapcsán arról van szó, hogy Jézus Krisztust követve minden hatalmi harcot abba kell hagynunk, látható szeretetben kell élnünk egymás között. Ez a feladat, nem pedig azon vitatkozni, hogy közöttünk, Jézus Krisztus követői között, ki a nagyobb, hanem egyre kisebbé kell lenni önmagunk számára (34-35). Merjünk kicsik lenni, mint egy kisgyermek; ilyen értelemben is vehetjük a kisgyermek befogadásának parancsát.
- Továbbá, aki egy kisgyermeket befogad, ővele jót tesz, vagy aki egy szűkölködőn segít, az ezeket Jézus Krisztussal cselekedte meg.
- Ide tartozik még a holnapi szakaszban olvasható igevers (42), amely a „kicsinyek” megbotránkoztatásának nagy bűnéről szól. Ma már fel sem fogjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus milyen döbbenetes kijelentéseket mondott az akkor megalázott asszonyokról és kisgyermekekről. A kisgyermekeket az életkoruk miatt nem tartottak sem társadalmilag, sem vallásilag teljes értékű embernek, hiszen még nem ismerték a Tórát. Jézus Krisztus pedig a védelmébe veszi őket, és a tanítványok zárt körét meginti, hogy „jaj” nekik, ha ezeknek nyiladozó hitét szétrombolják, azaz megbotránkoztatják őket.
- Jézus Krisztus magához hívta és megáldotta a kisgyermekeket, nem engedte, hogy a tanítványok eltiltsák őket Jézustól (10,13-16) Vegyük észre, hogy a tanítványok zárt hite is hamar kialakult, hasonlóan a farizeusokéhoz, és az is ugyanolyan szűkkeblű volt, mint emezeké.