1 Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezeket hagyta meg fiának, Salamonnak: 2 Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden földi halandó elmegy. Légy erős, légy férfi! 3 Tartsd meg, amit elrendelt Istened, az Úr! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, törvényeit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel, és mindenütt, amerre fordulsz. 4 Akkor beteljesíti az Úr a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. 5 Te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel két hadseregparancsnokával, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, amikor meggyilkolta őket; mert úgy ontott vért béke idején, mintha háború lett volna, és úgy mocskolta be vérrel dereka övét és lába saruját, mintha háború lett volna. 6 Bánj vele bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy békességben megőszülve jusson a holtak hazájába! 7 De a gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel! Legyenek azok között, akik asztalodnál étkeznek, mert ők is mellém álltak, amikor testvéred, Absolon elől menekültem. 8 Itt van még melletted a benjámini Simí, Gérá fia Bahúrímból, aki gyalázatosan szidalmazott, amikor Mahanajimba mentem. Ő ugyan elém jött a Jordánhoz, ezért megesküdtem az Úrra, hogy nem öletem meg fegyverrel. 9 Te azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy, tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a holtak hazájába. 10 Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. 11 Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. 12 Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött. 13 Adónijjá, Haggít fia egyszer megjelent Betsabénál, Salamon anyjánál, aki megkérdezte: Békés szándékkal jössz-e? Ő így felelt: Békés szándékkal. 14 Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Beszélj! 15 Adónijjá ezt mondta: Te is tudod, hogy nekem járt volna a királyság, és már egész Izráel engem tekintett királyának. De aztán úgy alakultak a dolgok, hogy a testvéremé lett a királyság, mert neki adta az Úr. 16 Most azért, hogy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Betsabé így válaszolt: Beszélj! 17 Ő erre így folytatta: Kérlek, mondd meg Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot. 18 Betsabé azt felelte: Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal. 19 El is ment Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király elébe ment, meghajolt előtte, majd a trónjára ült, és hozatott egy széket az anyakirálynőnek, aki a jobbjára ült. 20 Akkor Betsabé ezt mondta: Egy apró kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! A király így felelt neki: Mondd csak el a kérésedet, anyám, nem foglak elutasítani. 21 Erre ő ezt mondta: Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot! 22 Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé! 23 Akkor megesküdött Salamon király az Úrra: Úgy segítsen engem Isten most és ezután is, hogy ez az életébe kerül Adónijjának! 24 Most azért az élő Úrra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma. 25 Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki leterítette őt, úgyhogy meghalt.
„…jobb, ha fél szemmel mész be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára…” (Márk 9,42-50)
Márk 9,42-50
(47) „…jobb, ha fél szemmel mész be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára…” (Márk 9,42-50) KÍSÉRTÉS. Az ember szívéből származik a rossz, nem a testéből (Márk 7,15), de a test hajtja végre a gonoszságokat. A „bűnös test” emlegetésével bűnt és a testet nem lehet azonosítani, de ugyanakkor a bűnt „elspiritualizálni” sem szabad, hiszen a bűn kísértése konkrétan ejti tőrbe a testet. A felsorolt testrészek csak példák, nem jelentenek szó szerinti öncsonkítást (43-48), de kifejezik Jézus radikális igényét, annak képies kifejezései. Isten az embert mindenestül, életének teljes és állandó konkrétságában magának követeli. Itt szerepel a „gyehenna” kifejezés, Jézus ajkán, amely Isten végső ítéletének, az örök kárhozat helyének kifejezése lett, ahol a „férgünk nem pusztul el és a tűz nem alszik el” (48).* Nem akarok spekulálni a gyehennáról, de azt hitvalló határozottsággal megfogalmazhatom, hogy „jobb” az Isten országa, mint a gyehenna; és nem éri meg kockáztatni (48). A kutatók ókori világképről beszélnek az itteni igeverseket olvasva; - mi pedig hálát adunk, hogy Urunk megmentett ettől minket!* /Óvás a megbotránkozástól – Az íztelenné vált só/
* A gyehenna eredetileg egy Jeruzsálemtől délre fekvő völgy neve, Hinnom völgye, ahol a bálványimádásba süllyedt zsidók Molochnak áldozva tűzben égették el gyermekeiket (2Királyok 23,10). Később ez a völgy Isten végső ítéletének, az örök kárhozat helyének kifejezése lett, ahol a „férgünk nem pusztul el és a tűz nem alszik el” (48).
** Többet tenni nem tudok, de hiszem, az Úr erőt ad övéinek, hogy a kísértések idején, ha meg is foganna bennünk a bűn, az nem születik meg, azaz nem lesz konkréttá. Mindenestül kegyelemre szorulunk, mert a gondolati bűn is bűn, ezért érvényes az előbbi imádság; mégis, éppen ez a szakasz hangsúlyozza, hogy nem mindegy, sem e világra, sem az örökkévalóságra nézve, hogy egy rossz gondolat megfogan bennünk, vagy konkréttá is lesz, azaz meg is tesszük azt. Luther mondta, nem mindegy, hogy a madarak átrepülnek a fejünk felett, vagy fészket is raknak a fejünkön.