1 A maga palotáját tizenhárom évig építette Salamon; akkor készült el teljesen a palota. 2 Felépítette tehát a Libánon-erdő palotát: száz könyök volt a hossza, ötven könyök a szélessége, harminc könyök a magassága. Négy sorban cédrusoszlopok voltak, az oszlopokon pedig cédrusgerendák, 3 és cédrusfa mennyezet az oszlopokon nyugvó keresztgerendákon. Összesen negyvenöt oszlop volt, soronként tizenöt. 4 Kerettel ellátott ablakok voltak három sorban, az ablakok egymással szemben voltak három sorban. 5 Az ajtófélfák meg az ablakkeretek mind négyszögűek voltak. Az ablakok egymással szemben voltak három sorban. 6 Azután elkészíttette az oszlopcsarnokot, melynek a hossza ötven könyök, szélessége harminc könyök volt, és ez elé még egy oszlopos csarnokot és egy lépcsőt. 7 Elkészíttette a tróntermet is, az ítélethozatal csarnokát, hogy ott ítélkezzék, és cédrusfával burkoltatta be a padlótól a mennyezetig. 8 A saját palotája pedig, amelyben lakott, a hátsó udvarban, a csarnokon belül hasonlóan készült el. Ehhez a csarnokhoz hasonló palotát készített Salamon a fáraó leányának is, akit feleségül vett. 9 Mindezek bent is, kint is méret szerint kifaragott, fűrésszel kivágott értékes kövekből készültek; az alaptól az oromzatig, kívül is a nagy udvari részen. 10 Az alapok is értékes, nagy kövekből készültek, tíz könyök és nyolc könyök nagyságú kövekből. 11 Ezekre méret szerint kifaragott értékes kövek és cédrusgerendák kerültek. 12 A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, az Úr temploma belső udvarához meg a templom csarnokához hasonlóan. 13 Ezután Salamon király elhozatta Tíruszból Hírámot, 14 aki egy Naftáli törzséből származó özvegyasszony fia volt, az apja azonban tíruszi rézműves volt. Ő teljes bölcsességgel, értelemmel és tudással el tudott készíteni bármilyen rézeszközt. Eljött Salamon királyhoz, és készített mindenféle eszközt. 15 Formált két rézoszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolc könyök volt, és tizenkét könyök hosszú zsinór érte körül. Ugyanígy a másik oszlopot is. 16 Majd két oszlopfőt készített rézből öntve, és az oszlopok tetejére helyezte azokat. Öt könyök magas volt az egyik oszlopfő, és öt könyök magas volt a másik oszlopfő is. 17 Az oszlopok tetején levő oszlopfőknek hálószerű recézete volt lánc formájú zsinórokkal. Hét volt az egyik oszlopfőn, és hét volt a másik oszlopfőn is. 18 Azután gránátalmákat készített; két sor volt belőlük mindegyik háló körül, hogy befedje az oszlopfőket, amelyek az oszlopok tetején voltak. Ugyanígy járt el a másik oszlopfőnél is. 19 A csarnoknál álló oszlopok tetején az oszlopfők liliom alakúak voltak, négy könyök magasak. 20 Oszlopfők voltak tehát a két oszlop tetején; a kidomborodásuk mentén, a háló fölött kétszáz gránátalma volt több sorban körös-körül, mindkét oszlopfőnél. 21 Azután felállította az oszlopokat a templom csarnoka elé. Felállította a jobb oldali oszlopot, és elnevezte Jákínnak, azután felállította a bal oldali oszlopot, és elnevezte Bóáznak.ÚrBóáz jelentése: „az Úrvan az erő" 22 Az oszlopok teteje liliom alakú volt. Így fejeződött be az oszlopok elkészítése.
„Az én házam imádság háza lesz minden nép számára.” (Márk 11,15-26)
Márk 11,15-26
(17) „Az én házam imádság háza lesz minden nép számára.” (Márk 11,15-26) ISTEN AZ, AKI AD.* A templom szent területén nem mehettek át például hétköznapi vízhordók, hogy ezzel a „terhes utat” lerövidítsék. Az ember számára az élő Isten felé vezető utat végképp nem lehet az áldozati kultusszal „lerövidíteni” (16). Erre a lerövidítésre csak az Isten képes, én pedig, üres edényként csak imádsággal kérhetem és elfogadhatom azt. A templom csupán az ezért könyörgő imádság háza lehet (Ézsaiás 56,7; Jeremiás 7,11), mégpedig minden nép számára (17). Ez az ember valódi helyzete az Isten előtt; az ember mindig csak kérő és elfogadó, soha nem adakozó és áldozatot bemutató. Az önző, érdemhajhász, másoktól elzárkózó kegyesség rablók barlangjává teszi az életet, a hitéletet is; bizony, tapasztaljuk ezt ma is. Akit üres edényként betölt az Úr Lelke, az persze, az Ő erejével, hiteles életet él. Az ilyen ember nem áldozatot vár, hanem áldozatot hoz másokért, mert Isten már mindent odaáldozott őérette. /Jézus megtisztítja a templomot – A fügefa elszáradása/
___
* A jeruzsálemi templomban, a „pogányok udvarában” megengedett, sőt szükséges volt a templomi sekelre történő pénzváltás, és az áldozati állatokkal való kereskedelem; mindez a templomi kultusz érdekében történt. Márk értelmezése szerint Jézus cselekedete itt is „többre mutat” annak szószerinti értelménél. Amikor Jézus „kezdte kiűzni” az árusítókat és a pénzváltókat a templomból (15), akkor ezzel a templomi kultusz közeli megszűnését jelentette ki, valamint azt, hogy ezzel az Isten és az ember viszonyában, éppen Őáltala, valami teljesen új kezdődik. Az ember semmit sem adhat, áldozhat az Istennek, hanem az Úr előtt mindig csak üres kézzel állhat meg, mint aki maradéktalanul kegyelemre szorul. Az ember mindenestül üres „edény”, amit egyedül az Isten irgalma tölthet meg.