„...bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, ...és elhelyezte az Úr házának a kincsei közé”
1Kir 7,23–51
23 Azután elkészítette az öntött medencét, amelynek egyik pereme a másik peremétől tízkönyöknyire volt, kör alakú és öt könyök magas volt, és harminc könyök hosszú zsinór érte körül. 24 A pereme alatt körös-körül gömb alakú díszek voltak, könyökönként tíz-tíz, ezek vették körül a medencét. A gömb alakú díszek két sorban helyezkedtek el, amelyeket az öntvénnyel együtt öntöttek. 25 A medencét tizenkét bika tartotta: három északra, három nyugatra, három délre, három pedig keletre nézett; mindegyik a hátsó részével fordult befelé. 26 Egy tenyér volt a vastagsága, a pereme pedig kifelé hajlott, ahogy a poharak pereme, mint a liliomvirág. Kétezer bat víz fért bele. 27 Készített rézből tíz mosóállványt is; mindegyik állvány négy könyök hosszú, négy könyök széles és három könyök magas volt. 28 Az állványokat így készítették el: oldallapok voltak rajtuk, és az oldallapok foglalatok között voltak. 29 A foglalatok közötti oldallapokon oroszlánok, bikák és kerúbok voltak, ugyanígy a foglalatokon is, az oroszlánok és bikák fölött és alatt pedig koszorúmintázat. 30 Négy rézkereke volt mindegyik állványnak, réztengelyekkel. Az állvány négy sarkán támasztékok voltak; a mosómedence aljára voltak öntve a támasztékok, mindegyik oldalon koszorúkkal. 31 A perem a támasztékokon belül fölfelé egy könyök magasan volt, és a perem másfél könyöknyire le volt kerekítve. Domborművek voltak a peremen is, a hozzá tartozó oldallapok pedig négyszögűek voltak, nem gömbölyűek. 32 A négy kerék az oldallapok alatt volt, a kerekek tengelyei pedig az állványhoz voltak erősítve. Mindegyik kerék másfél könyök magas volt. 33 A kerekeket úgy készítették, mint a szekérkerekeket szokták, tengelyeiket, abroncsaikat, küllőiket és kerékagyaikat mind úgy öntötték. 34 Mindegyik állvány négy sarkán négy támaszték volt, ezek a támasztékok az állványból nyúltak ki. 35 Az állvány tetején félkönyöknyi kerek kiemelkedés volt körös-körül, és az állvány tetején levő tartókarok és oldallapok az állvánnyal egy darabból készültek. 36 A tartókarok felületére és a bordázatokra kerúbokat, oroszlánokat és pálmákat vésetett, és koszorúkat körös-körül, ahogyan a hely engedte. 37 Így készítette el a tíz állványt, mindegyiket egyformán öntve, egyforma méretűre és egyforma mintázattal. 38 Azután készített rézből tíz mosófazekat. Negyven bat víz fért mindegyik fazékba, és mindegyik fazék átmérője négy könyök volt. Mind a tíz állványon volt egy ilyen mosófazék. 39 Öt állványt a templom jobb oldalára, ötöt pedig a templom bal oldalára helyezett, a medencét pedig a templom jobb oldalán, délkelet felől helyezte el. 40 Készített azután Hírám üstöket, lapátokat és hintőedényeket. Ezzel befejezte Hírám az egész munkát, amit az Úr házához kellett készítenie Salamon király megbízásából: 41 a két oszlopot és a két kerek oszlopfőt, amelyek az oszlopok tetején voltak, a két hálót az oszlopok tetején levő két kerek oszlopfő beborítására, 42 meg négyszáz gránátalmát a két hálóra, két sor gránátalmát egy-egy hálóra, az oszlopokon levő két kerek oszlopfő beborítására; 43 a tíz állványt és az állványokra tíz mosófazekat; 44 a medencét meg tizenkét bikát a medence alá; 45 továbbá fazekakat, lapátokat, hintőedényeket és mindazt a fölszerelést, amit az Úr háza számára Salamon király megbízásából fényesre csiszolt rézből kellett elkészítenie Hírámnak. 46 A Jordán környékén öntette ezeket a király földbe vájt formákban, Szukkót és Cáretán között. 47 Ezt az egész fölszerelést Salamon méretlenül hagyta a réz roppant bősége miatt. 48 Elkészíttette Salamon a többi fölszerelést is az Úr házához: az aranyoltárt, az aranyasztalt, amelyen a szent kenyerek voltak; 49 a lámpatartókat színaranyból a szentek szentje elé, ötöt jobbról, ötöt balról; a virágokat, a mécseseket és a koppantókat is aranyból; 50 a tálakat, késeket, hintőedényeket, kanalakat és szenesserpenyőket színaranyból; a sarokpántokat a templom belsejében, a szentek szentjébe vezető ajtókhoz és a templom szentélyébe vezető ajtókhoz aranyból. 51 Amikor befejezték mindazt a munkát, amit Salamon király végeztetett az Úr háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid szentelt oda ajándékul, és elhelyezte az Úr házának a kincsei közé.
(31) „Azok pedig így tanakodtak maguk között…” (Márk 11,27-33) ISTEN AZ, AKI JÉZUS KRISZTUSBAN MUTATTA MEG HATALMÁT. Jézust számon kérték a főpapok, az írástudók és a vének: miféle hatalommal cselekszik? (27-28)* Jézus „ellenkérdésével” újból az ember lesz a megkérdezett, akinek felelnie kell: Keresztelő János keresztsége a mennyből való volt-e, vagy az emberektől? (29) Ezzel Jézus azt kérdezte, hogy Keresztelő János igaz, vagy hamis próféta volt-e?** A zsidó vezetők „tanakodása” a zavarba jött ember taktikázása, hogy kellemetlen helyzetéből kijusson, saját álláspontjának feladása árán is. De ebből a kérdésből nem lehet jól kijönni, mert ha a zsidó vezetők elismerik Keresztelő János isteni küldetését, akkor saját magukat bélyegzik hitetlennek; ha azonban megmondják valódi véleményüket, akkor a néppel kerülnek szembe, akik valóban prófétának tartották Keresztelő Jánost, így veszélybe kerül politikai egzisztenciájuk. Ezért egyiket sem vállalják; ehelyett a gyáva, tudatlan semlegességbe menekülnek, amely az élet nagy kérdései elől nyárspolgárként elfut (31-33). Az ilyenek azonban soha nem ismerhetik meg a Krisztus titkát (33). Chaplin mondta, a nevetés fontos, mert az ember közben elfelejti a kikerülhetetlen halált. A nevetés valóban fontos, egyetlen fontosabb ennél, annak a Jézus Krisztusnak hatalmát megtapasztalni, aki legyőzte a halált. /Kérdés Jézus hatalmáról/
* Jézus „ellenkérdéssel” válaszol, mert Istent nem lehet ellenőrizni, megkérdezni, olyan pozícióból, ahol az ember önmagát tartja végső mértéknek. Ez az ember örök tévedése, amellyel Camus fellebbezett az emberiség nevében Istenhez, a mérhetetlen szenvedések láttán, Eugene O-Neill pedig egyenesen odáig vetemedett, hogy azt kérdezte, hogyan bocsát meg majd az Isten önmagának?
** Jézus a kérdéssel János küldetését a sajátjához köti, de nem azonosítja azzal. Nem küldetésük, hanem a küldőjük azonos, ezért a Jánossal kapcsolatos döntés egyúttal a Jézussal kapcsolatos döntést is jelenti.