1 Sába királynője hallotta a hírét Salamonnak és az Úr nevének, ezért eljött, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel. 2 Megérkezett Jeruzsálembe igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, igen sok aranyat és drágakövet hoztak. Elment Salamonhoz, és beszélt vele mindenről, amit kigondolt. 3 De Salamon megfelelt minden szavára; nem volt egyetlen olyan rejtvény sem, amelyikre a király ne tudott volna megfelelni. 4 Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett, 5 az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, pohárnokait, valamint égőáldozatát, amelyet az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, 6 és ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, 7 de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Még a felét sem mondták el nekem: bölcsességed és gazdagságod felülmúlja azokat a híreket, amelyek hozzám eljutottak. 8 Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat! 9 Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett! Mivel az Úr örökké szereti Izráelt, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass. 10 Azután adott a királynak százhúsz talentum aranyat, igen sok balzsamot és drágakövet. Sohasem hoztak annyi balzsamot, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak. 11 Hírám hajói, amelyek aranyat hoztak Ófírból, igen sok ébenfát meg drágakövet is hoztak Ófírból. 12 A király az ébenfából oszlopokat készíttetett az Úr templomába és a királyi palotába, az énekeseknek pedig citerákat és lantokat. Sohasem hoztak, és nem is láttak annyi ébenfát azóta mind a mai napig. 13 Salamon király is adott Sába királynőjének mindent, ami megtetszett neki, és amit csak kért, még azon kívül, amit Salamon királyi módon ajándékozott neki. Azután visszatért országába szolgáival együtt. 14 Annak az aranynak a súlya, amely Salamonhoz évente befolyt, hatszázhatvanhat talentum volt, 15 azon kívül, ami az árusoktól és a kereskedők jövedelméből, valamint az arab királyoktól és a birodalom helytartóitól befolyt. 16 Csináltatott Salamon király kétszáz hosszú pajzsot vert aranyból: mindegyik hosszú pajzshoz hatszáz sekel aranyat használtak fel, 17 továbbá háromszáz kerek pajzsot vert aranyból: mindegyik kerek pajzshoz három mina aranyat használtak fel; ezeket a király a Libánon-erdő palotában helyezte el. 18 Csináltatott a király egy nagy elefántcsont trónt, és bevonatta színarannyal. 19 Hat lépcső vezetett a trónhoz. A trón háttámlája felül kerek volt, az ülőhely két oldalán pedig karfák voltak, és két oroszlánszobor állt a karfáknál. 20 Tizenkét oroszlánszobor állt a hat lépcső mindkét oldalán. Nem készült ilyen egyetlen más országban sem. 21 Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, a Libánon-erdő palota minden edénye is tiszta aranyból volt, nem ezüstből, mert azt semmire sem becsülték Salamon idejében. 22 A király Tarsís-hajói ugyanis a tengeren Hírám hajóival jártak. Háromévenként érkeztek vissza a Tarsís-hajók, és aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat meg pávákat hoztak. 23 Salamon király felülmúlta gazdagságban és bölcsességben a föld összes királyát. 24 Az egész földről igyekeztek Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe. 25 Ajándékot is hozott mindenki: ezüst- és aranytárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot meg lovakat és öszvéreket. Így ment ez évről évre. 26 Gyűjtött Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lova lett, amelyeket a harci kocsik városaiba meg maga mellé, Jeruzsálembe rendelt a király. 27 A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi vadfügefa van az alföldön. 28 Salamonnak Egyiptomból, méghozzá Kevéből hozták a lovakat. A király kereskedői megszabott áron szerezték Kevéből: 29 egy harci kocsit hatszáz ezüstért hoztak el Egyiptomból, egy lovat pedig százötvenért. Ugyancsak az ő közvetítésükkel szállították tovább ezeket a hettita királyoknak és az arám királyoknak.
„Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!” (Márk 13,1-8)
Márk 13,1-8
(1) „Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!” (Márk 13,1-8) ISTEN AZ, AKI MEGTART. Micsoda ellentmondás; amit az ember csodál (2), azt Jézus Krisztus megítéli, és annak pusztulását jelenti be (2). Amit az ember nagynak tart, az Jézus Krisztus szemében múlandó. Ez így volt a jeruzsálemi templommal is, amely Nagy Heródes általi, újjáépített formájában, valóban csodálatos látvány lehetett. A pusztulás ítélete alatt áll minden; legyen az templom, kegyesség, emberi siker, kapcsolat, maga az élet; amely, bármilyen „gyönyörű” is, mégis nélkülözi az Urat, és így előbb utóbb nem marad belőle „kő kövön” (2). Sem vallás, sem templom, sem kultusz, sem szépség, sem tehetség, sem hatalom; semmiféle itteni „csodadolog” nem kerülheti el a pusztulást, az örök élet királya nélkül; sőt, összedől, megrothad, kárrá és szemétté lesz (Filippi 3,8).* Mi azonban ne rémüljünk meg (7), hanem higgyünk az Úrban mindvégig, csakis Őt csodálva (13). /Jézus jövendölése a templomról – A nagy megpróbáltatások ideje/
___
* Nem kell kérdezgetnünk és számolgatnunk, hogy mikor történnek majd meg mindezek, és mik lesznek a közelgő jelek; hiszen ezek folyamatosan történnek: mindig jöttek és jönnek „melldöngetve” az Úr nevében (5-6); mindig voltak háborúk, földrengések és éhínségek (7-8). Mindezeknek meg kell történni, mint a szülés előtti fájdalomnak; hogy létrejöhessen egy új világ, amelyben igazság és szeretet lakozik, az élő Isten színe előtt, és ahol végre nem a pusztulásra valót csodálják az emberek. Tehát ne rémüljünk meg (7), hanem higgyünk az Úrban mindvégig, csakis Őt csodálva (13).