„...Salamon szívét feleségei vénségére más istenekhez fordították...” 1Kir 11,1–25
13 De nem az egész országot szakítom ki: adok a fiadnak egy törzset szolgámért, Dávidért és Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam. 14 Azután ellenfelet támasztott az Úr Salamonnak: az edómi Hadadot, aki királyi származású volt Edómban. 15 Amikor Dávid megtámadta Edómot, Jóáb, a hadseregparancsnok fölment, hogy eltemesse az elesetteket, és levágott minden Edómban található férfit. 16 Hat hónapig maradt ott Jóáb egész Izráellel, míg ki nem irtott minden Edómban található férfit. 17 Akkor menekült el Hadad néhány edómi férfival együtt, akik apjának az emberei voltak, és Egyiptomba mentek. Hadad akkor még kisfiú volt. 18 Elindultak Midjánból, és Páránba jutottak; Páránból is vittek magukkal férfiakat, és elmentek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Ő házat adott neki, gondoskodott az ellátásáról, és földet is adott neki. 19 Hadad nagy jóindulatra talált a fáraónál, aki hozzáadta feleségének, Tahpenész királynénak a húgát. 20 Tahpenész húga szülte neki fiát, Genubatot. Tahpenész a fáraó palotájában választotta el, és Genubat ott maradt a fáraó palotájában, a fáraó fiai között. 21 Amikor Hadad meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid őseihez tért pihenni, és hogy Jóáb, a hadseregparancsnok is meghalt, így szólt Hadad a fáraóhoz: Bocsáss el engem, hadd menjek el a hazámba! 22 A fáraó ezt mondta neki: Miben szenvedsz itt hiányt, hogy most a hazádba akarsz menni? Ő ezt felelte: Semmiben, de azért mégis bocsáss el engem! 23 Támasztott Isten másik ellenfelet is: Rezónt, Eljádá fiát, aki urától, Hadadezertől, Cóbá királyától menekült el. 24 Ez férfiakat gyűjtött maga mellé, és egy rablócsapat vezére lett. De amikor Dávid öldökölni kezdte őket, Rezón Damaszkuszba ment, ott letelepedett, majd király lett Damaszkuszban. 25 Ellenfele volt Izráelnek Salamon egész életében, és olyan veszedelmet okozott, mint Hadad. Megvetette Izráelt, és Arámban uralkodott.
„...Salamon szívét feleségei vénségére más istenekhez fordították..." (4). A bölcs király is lehet ostoba. Az uralkodó hatalmát vagyona mellett „háreme" is mutatta. Az Izráelen kívülről hozott nők azonban hozták magukkal isteneiket is. „Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti" (Gal 5,9) – Salamon példája is mutatja: egyetlen gyengeség elég ahhoz, hogy a szépen és jól indult élet végül ítéletet és romlást vonjon maga után (11). Egymással szemben legyünk nagyvonalúak, ne a saját gyengeségeinkkel szemben!
RÉ 161 MRÉ 404
„Ti pedig vigyázzatok magatokra…” (Márk 13,9-20) Márk 13,9-20
(9) „Ti pedig vigyázzatok magatokra…” (Márk 13,9-20) JÉZUS KRISZTUS VIGYÁZ RÁNK. Vigyázhatunk magunkra, mert az Úr vigyáz ránk. Ez azt jelenti, hogy Ő nem viszi be övéit (20) olyan helyzetekbe, ahol ne kapnánk erőt a bizonyságtételre (9), örömöt és nyitott szívet az evangélium hirdetésére (10), bölcsességet a szólásra (11), bátorságot a földi kötelékek eloldására (12), és az ellenséges „közeg” gyűlöletének elhordozására; egészen a végsőkig hűséggel kitartva (13). Ez a buzdítás azért is fontos, mert a tényleges, a babonás és a „vallásos istentelenség” bálványai, utálatosságai elárasztják a világot és megjelennek a szentek között is (14). Gondoljunk csak bele, a teljes hitetlenségtől, az okkult nyomorúságokon át, a sokféle felekezet írásmagyarázatáig és kegyességéig terjed a paletta. Ekkor az Úr gyermekei nem elfutnak, hanem „menekülnek”: vagyis határozottan döntenek, az élő Isten, a feltámadott Jézus Krisztus és az Ő Igéje mellett; de semmi indok miatt nem mennek túl egy határon, „sem hitetlenségben, sem fanatikus hitben” (15-16). Uram, egyet adj meg, ha akaratodnak kedves: ne kelljen testvér, apa, gyermek ellen fordulnunk (13); mégis tarts meg bennünket a Neked való hűségben, az üdvösségben. Áldott légy, Urunk, hogy nem terhelsz minket erőnk felett (17-20; 4Mózes 11,14). /A nagy megpróbáltatások ideje/