előző nap
következő nap

„Nem fogadta meg a tanácsot, amit a vének adtak neki, hanem az ifjak tanácsa szerint... szólt hozzájuk...” 1Kir 12,1–19

1 Roboám elment Sikembe, mert egész Izráel Sikembe ment, hogy királlyá tegye őt. 2 Amikor Jeroboám, Nebát fia ezt meghallotta, még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. Jeroboám ott is maradt volna Egyiptomban, 3 de érte küldtek, és hazahívták őt. Jeroboám Izráel egész gyülekezetével együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz: 4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked. 5 Ő így felelt nekik: Menjetek el három napra, azután térjetek vissza hozzám. A nép tehát elment. 6 Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek? 7 Azok így szóltak hozzá: Ha te most kedvében jársz ennek a népnek, és engedsz nekik, és ha válaszodban jóságos szavakkal beszélsz velük, akkor örökre a szolgáid lesznek. 8 De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba. 9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk! 10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd ennek a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Így beszélj velük: Nekem a kisujjam is vastagabb apám derekánál! 11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani! 12 Harmadnapra elment Jeroboám az egész néppel együtt Roboámhoz, ahogyan a király elrendelte: Térjetek vissza hozzám harmadnapra! 13 Ám a király keményen válaszolt a népnek. Nem fogadta meg a tanácsot, amit a vének adtak neki, 14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani. 15 Nem hallgatott a király a népre, mert az Úr rendelte így, hogy beteljesítse azt az igét, amelyet a sílói Ahijjá által mondott az Úr Jeroboámnak, Nebát fiának. 16 Amikor látta egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így válaszoltak a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel, törődj, Dávid, a magad házával! Izráel tehát hazament, 17 Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak. 18 Roboám király ugyan kiküldte Adórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de megkövezte őt egész Izráel, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült. 19 Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.

„Nem fogadta meg a tanácsot, amit a vének adtak neki, hanem az ifjak tanácsa szerint... szólt hozzájuk..." (13–14). Roboám esete a vének és az ifjak tanácsával tipikus, örök érvényű, tanulságos példa. Nemcsak a politika, a vezetés, a közösség szintjén, hanem az élet minden területén. Vannak jó és rossz tanácsadók. Sokan csak azokat hallgatják meg, akik azt duruzsolják a fülükbe, amit hallani szeretnének. Fontos, hogy ne csak a nekünk tetsző tanácsra legyünk nyitottak. És szüntelenül imádkozzunk, hogy Isten Lelke legyen mindig a legfőbb tanácsadónk.

RÉ 10 MRÉ 10

(9) „…amit ez az asszony tett…” (Márk 14,1-9) Márk 14,1-9

(9) „…amit ez az asszony tett…” (Márk 14,1-9) JÉZUS KRISZTUS VALÓBAN SZERET BENNÜNKET. Az asszony egyévi „napszám” értékű kenetet öntött Jézus fejére (3). Az asszony tette azóta hirdeti, hogy a valódi szeretet konkrét jó tett (6); olyan például, mint akinek nagyon fáj a feje, és drága, gyógyító kenettel megmasszírozzák a fejét, hogy szűnjön a fájdalom. A valódi szeretet áldozatkész, nem mérlegel hűvös józansággal, hogy mennyi pénzt és időt pazarolt a másikra (4-5); illetve az sem bénítja meg, hogy nagyon sok beteg és szegény van még a világon. Mindenki kapott egy szegényt ezen a világon maga mellé, akiről gondoskodhat, ugyanezzel a szeretettel. Vigyázzunk, még a magát koldusszegénynek gondoló is kapott maga mellé egy szegényt. Ugyanis az nem lehetséges, hogy valaki állandóan csak kapni akarjon. A valódi szeretet aktuális, vagyis mindig azon segít, aki a saját környezetében, az adott pillanatban a legjobban rászorul (7). A valódi szeretet megteszi, amit meg kell tennie; vagyis teszi, amit tehet, ami tőle telik, és az áldást felülről várja, hogy „hiányos szeretet-tetteit” kipótolja az Úr (8). A történet azonban ennél sokkal többet üzen. Az asszony cselekedete, tudtán kívül is, prófétai jel, Jézus Krisztus megváltó szeretetéről, az evangéliumról. Abban a korban a királyokat „kenték fel”: íme, itt az örök élet királya, aki meghalt és feltámadott, érettünk (8).* /A nép vezetőinek tanácskozása Jézus ellen – Jézus megkenetése Betániában

* Ez az igazi örömhír, az evangélium, amit mindenütt hirdetni fognak, a világon: Isten még ennél az asszonynál is nagyobb, „tékozló” szeretettel szeret bennünket. De jó tudni, hogy nemcsak az emlékezetünk, az életünk is megmarad (9). A sokféle módon szegényeket is akkor vehetjük észre, ha Jézus Krisztust, egy mindennél fontosabb pillanatban, mint Megváltót, „észrevehettük”.