előző nap
következő nap

„Ászá azt tette, amit helyesnek lát az Úr” 1Kir 15,1–15

1 Jeroboám királynak, Nebát fiának a tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. 2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Maaká volt, Abísálóm leánya. 3 Folytatta apjának a vétkeit, amelyeket az őelőtte elkövetett, és szíve nem volt olyan teljesen Istené, az Úré, mint ősatyjának, Dávidnak a szíve. 4 Csak Dávidért adott neki Istene, az Úr mécsest Jeruzsálemben, amikor fiában utódot támasztott, és megtartotta Jeruzsálemet. 5 Dávid ugyanis azt tette, amit helyesnek lát az Úr, és egész életén át semmiben sem tért el attól, amit parancsolt neki, kivéve a hettita Úriás esetét. 6 A Jeroboám és Roboám közötti háború tovább tartott Abijjá életében is. 7 Abijjá egyéb dolgai és minden tette meg van írva a Júda királyai történetéről szóló könyvben. Háború volt Abijjá és Jeroboám között. 8 Azután Abijjá pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Ászá lett a király. 9 Jeroboámnak, Izráel királyának a huszadik évében Ászá lett Júda királya. 10 Negyvenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Maaká volt, Abísálóm leánya. 11 Ászá azt tette, amit helyesnek lát az Úr, ősatyjához, Dávidhoz hasonlóan. 12 Kiűzte a férfiparáznákat az országból, és eltávolíttatta az összes bálványt, amelyet elődei készítettek. 13 Még anyját, Maakát is megfosztotta anyakirálynői méltóságától, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, és elégettette a Kidrón-pataknál. 14 Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg, Ászá szíve teljesen az Úré volt egész életében. 15 Bevitte az Úr házába apja szent adományait és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat.

„Ászá azt tette, amit helyesnek lát az Úr" (11). Pedig sok minden szólt ellene: nagyapja, apja, sőt anyja példája, és nyilván mindazok az érintettek, akik szemében nem lehetett népszerű, amikor radikális „reformációba" kezdett (12–13). Mi volt a titka? „Ászá szíve teljesen az Úré volt egész életében" (14). Isten áldásából és az ő útjából nem lehet csak kicsit kérni és kapni: ő a teljes szívünket be akarja és tudja tölteni Lelkével, erejével.

RÉ 503 MRÉ 285

„Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük…” (Márk 14,43-52) Márk 14,43-52

(49) „Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük…” (Márk 14,43-52) JÉZUS KRISZTUSBAN VAN A „BETELJESEDÉS”.* Márk kiemeli, hogy valójában mindenki Jézus ellen fordult.** Még aki védeni akarta Jézust, az is csak emberi indulatát, agresszivitását vezette le, amikor a főpap szolgájának fülét levágta. Bizony durva tetteink oka valójában nem a másik védelme, hanem saját belső feszültségeink kirobbanása (47). Érdekes, bármikor elfoghatták volna Jézust, akit pontosan ismertek; nem kellett volna ehhez hadsereg, áruló csók, ekkora előkészület (49). De be kellett teljesedni az Írásoknak: rámutatva, milyen az ember, kik vagyunk mi; és milyen engedelmes és kegyelmes a mi Urunk, érettünk, mindhalálig (49). Áldott legyen az Isten, hogy beteljesedtek az Írások Őbenne, és eljött megváltásunk. Ahogy Jézus Krisztus nem volt egyedül, még akkor sem, amikor mindenki ellene fordult; úgy mellettünk is az Isten áll (Máté 1,23). Isten jelenléte, ígérete szerint, kiteljesedett; - életünk beteljesedett. /Jézus elfogatása/

___

* Megrendítő egyszerűséggel írja az Ige Júdásról, hogy egy volt a tizenkettő közül. Uram, csak ettől óvjon meg minket kegyelmed, hogy látszólagos tanítványaid maradjunk, akik képmutató módon valójában ellened indulnak (43-45).

** Márk kiemeli, hogy valójában mindenki Jézus ellen fordult: Júdás elárulta (44-45), a tanítványok elfutottak (50), a vallási vezetők, a római katonák, a sokaság kardokkal és borokkal felszerelkezve indultak ellene (48-49), és még a névtelen ifjú is, ingét az elfogói markában hagyva, magát kitépve a fogságból, fejvesztve menekült (51-52).