„Nézd, küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat” 1Kir 15,16–34
„Nézd, küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat" (19). A testvérharc átkos küzdelmeiben Ászá király beveti minden idők legjobb fegyverét: a megvesztegetést. Arám királya két szövetségese közül azt választja, aki fizet. Sok kapcsolatunk egyszerűsíthető ugyanerre a képletre: mit adsz, hogy veled legyek, érted harcoljak. Mennyibe kerülsz? Mennyire taksálod a másiktól várt szeretetet, segítséget? „Testvéreim, nem kellene ennek így lennie" (Jak 3,10).
RÉ 125 MRÉ 125
„Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?" (Márk 14,53-65) Márk 14,53-65
(61) „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” (Márk 14,53-65) JÉZUS KRISZTUS LEROMBOL ÉS ÚJJÁÉPÍT.* A világ nagy nyomorúsága, hogy itt a legszentebb igazság és élet is „megöregszik”, megcsontosodik, tévedésbe züllik; le kell rombolni, hogy újra építhessük azt. Erre azonban maradéktalanul valójában csak a teremtő Isten képes (58). Jézus először nem felelt a vádakra (60-61), de amikor a főpap rákérdezett a lényegre, akkor kijelentette vádlóinak is, hogy Ő a Krisztus, a Magasságos Fia, az Emberfia (61-62). Ő az, aki újra építi azt, amit renoválni már nem lehet: az emberi életet és ezt a teremtett világot. Az Ő feltámadása igazolja ezt az egyetlen, újjászülő hatalmat. Kár, hogy ma is sokan csak egyféle választ adhatnak erre: nyilvános elutasítást, a Megváltó gúnyos arcul köpését (64-65). Sajnos a fundamentalista és liberális teológia válasza, eredményét illetően ugyanaz; valójában nem ismeri fel igazán a nekünk adott egyetlen kijelentést, az egyetlen megoldást: Jézusban a Krisztust (61). /Jézus a nagytanács előtt/
___
* Mert az ember gonoszsága határtalan. Ezt Jézus perében is látjuk. Előbb van meg a halálos ítélet, és utána keresnek hozzá paragrafust a „hatalmasok”, hogy törvényes legyen az indulat, amit valójában irigységük, gyűlöletük, gyarló érdekeik hoznak létre, lefizetett tanúkkal, harcosokkal (53-55). Vigyázzunk, ne essünk abba a hibába, amivel azt mondanánk: ilyenek a főpapok, ilyen az egyház, ilyen a mindenkori hatalom; ők a gonoszok, mi pedig a jók. Ehelyett azt kell mondanunk, hogy ők, igen ilyenek, de sajnos mi sem vagyunk különbek a saját „hatalmi területünkön”.