előző nap
következő nap

„...mert esőt akarok adni a földre!” 1Kir 18,1–19

„...mert esőt akarok adni a földre!" (1). Aháb király megérdemelné a további szenvedést, de Isten már másokra tekint. Vannak szűnő nyomorúságok, amelyek nem az emberi megbánás és bűnbánat miatt múlnak, hanem azért, mert már Isten szenved a nyomorúság láttán. Nem minden enyhülés a mi igaz bűnbánatunk eredménye. Isten irgalmassága sokszor felülkerekedik igazságán. Ez a kegyelem.

RÉ 56 MRÉ 56

1 Hosszú idő múlva, a harmadik esztendőben így szólt az Úr igéje Illéshez: Eredj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre! 2 Illés tehát elment, hogy megjelenjen Ahábnál. Samáriában súlyos éhínség volt. 3 Ekkor Aháb hívatta Óbadját, a palota felügyelőjét. Óbadjá igen félte az Urat. 4 Mert amikor Jezábel ki akarta irtani az Úr prófétáit, Óbadjá magához vett száz prófétát, és elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, és ellátta őket kenyérrel és vízzel. 5 Aháb ezt mondta Óbadjának: Menj el az ország összes forrásához és minden patakjához! Talán akad fű, és életben hagyhatjuk a lovakat és öszvéreket, és nem kell levágnunk az állatokat. 6 Fölosztották azért maguk között az országot, hogy ki mit járjon be. Aháb külön ment az egyik úton, Óbadjá is külön ment egy másikon. 7 Miközben Óbadjá úton volt, egyszer csak előtte termett Illés. Óbadjá fölismerte, arcra borult, és ezt kérdezte: Te vagy az, uram, Illés? 8 Ő így felelt neki: Én vagyok. Eredj, mondd meg uradnak, hogy itt van Illés. 9 De ő ezt mondta: Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarod adni a te szolgádat, hogy megöljön? 10 Az élő Úrra, a te Istenedre mondom, hogy nincs nép, sem ország, ahová el ne küldött volna az én uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor meg is eskette azt az országot és népet, hogy nem találtak meg téged. 11 És most te mondod: Eredj, és mondd meg a te uradnak, hogy itt van Illés!? 12 Megeshet, hogy amikor elmegyek tőled, elragad téged az Úr lelke, nem is tudom hová. Ha én megyek, és hírt viszek Ahábnak, ő pedig nem talál itt téged, akkor megöl engem; pedig a te szolgád féli az Urat ifjúkorától fogva. 13 Nem mondták meg neked, uram, hogy mit tettem, amikor Jezábel öldökölte az Úr prófétáit? Elrejtettem az Úr prófétái közül százat, ötvenenként egy-egy barlangba, és elláttam őket kenyérrel és vízzel. 14 Most mégis ezt mondod: Eredj, és mondd meg a te uradnak, hogy itt van Illés?! Ő meg fog ölni engem. 15 De Illés így felelt: A Seregek élő Urára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy még ma megjelenek előtte. 16 Elment tehát Óbadjá Aháb elé, hogy jelentést tegyen neki, Aháb pedig Illés elé ment. 17 Amikor Aháb meglátta Illést, ezt mondta neki Aháb: Te vagy az, Izráel megrontója?! 18 Ő így felelt: Nem én döntöm romlásba Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az Úr parancsolatait, és te a Baalokat követed. 19 Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám a Karmel-hegyre egész Izráelt meg Baal négyszázötven prófétáját Aséra négyszáz prófétájával együtt, akik Jezábel asztaláról élnek.

„Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták…” (Márk 15,20-32) Márk 15,20-32

(29) „Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták…” (Márk 15,20-32) JÉZUS KRISZTUS MEGVÁLTÓ HATALOMMAL HORDOZ.* Jézus Krisztus isteni hatalma a kereszten mutatkozott meg igazán. Ez a hatalom a megváltó szeretet hatalma. Az Isten hatalma soha nem látványos erőben mutatkozik meg, de „erőben” és ez az erő nemcsak világot teremtő, hanem újjáteremtő erő is. Semmit nem értesz, semmit nem tudsz, ha Jézus szenvedéseiben nem látod a megváltó Isten hatalmát, aki érettünk, „rablókért” (27-28), akik mindig csak látványos „erőpolitikát” vagyunk képesek folytatni, és latrokká leszünk, világban, egyházban, politikában és vallásban egyaránt; - érettünk, „rablókért” odaadta önmagát. Hányan kezdték el újból vitatni, a keresztyénségen belül is, Jézus halálának páratlanságát; azt, hogy Őbenne az Isten tett eleget minden rabló tevékenységünk által okozott kárért, hogy mi végre pásztorokká legyünk „itt”, és kiteljesedett életű emberek „odaát”. Nyomorult az ember, ha az örök élet királyát, a keresztre tűzött felirat szerint „mondvacsinált királyként” (25), fejcsóválva szemléli; ezzel a lelkülettel pedig Őt káromolja, csúfolja, provokálja (29-32). Jézus Krisztus, könyörülj! /Jézus megfeszítése/

___

* Testi szemekkel azt látom, hogy szegény, kiszolgáltatott, megalázott ez a Jézus, aki annyi jót tett. Ez lenne a válasz minden jóságra: győz az emberi hatalom, érdek, vallási szabályok, irigység és gonoszság (20). Nagyon kevés, ha csupán szánalmat érzünk e sorok olvasásakor, hiszen nagyon sokan jártak így a történelem évszázadaiban (20-26). Csak a „hit szeme” vesz észre ennél többet; azt, hogy Jézus ebben a kiszolgáltatottságban is az élő Isten hatalmát bizonyítja számunkra. Ez a hatalom nemcsak teremtő, gondviselő, hanem érettünk önmagát megalázó hatalom.