23 Arám királyának ezt mondták az emberei: A hegyek Istene az ő Istenük, azért voltak erősebbek nálunk. De ha a síkságon ütközünk meg velük, biztosan mi leszünk az erősebbek. 24 Tégy azért a következőképpen: Távolítsd el mindegyik királyt, és helytartókat nevezz ki a helyükre! 25 Azután szervezz magadnak olyan haderőt, amilyet elvesztettél, továbbá ugyanannyi lovat és harci kocsit, mint amennyi volt! Azután ütközzünk meg velük a síkságon, és biztosan mi leszünk az erősebbek. Benhadad hallgatott a szavukra, és úgy tett. 26 Egy esztendő múlva Benhadad számba vette az arámokat, azután Afék ellen vonult, hogy megütközzék Izráellel. 27 Izráel fiait is összeszámlálták, ellátták őket élelemmel, és így indultak az arámok ellen. Izráel fiainak a tábora olyan volt amazokhoz képest, mint két kis kecskenyáj, az arámok viszont ellepték a földet. 28 Akkor előlépett az Isten embere, és ezt mondta Izráel királyának: Így szól az Úr: Mivel azt mondták az arámok, hogy az Úr a hegyek Istene, de a völgyeknek nem Istene, azért ezt az egész nagy tömeget a kezedbe adom, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 29 Hét napig táboroztak egymással szemben, a hetedik napon azután csatára került sor. Izráel fiai levágtak százezer arám gyalogost egyetlen napon. 30 A megmaradtak Afék városába menekültek, de a várfal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba menekült, és szobáról szobára bujkált. 31 Emberei ezt mondták neki: Azt hallottuk, hogy Izráel házának a királyai könyörületes királyok. Vegyünk zsákruhát a derekunkra és kötelet a fejünkre, úgy menjünk Izráel királya elé: talán megkíméli az életed. 32 Zsákruhát öltöttek tehát a derekukra, a fejükre pedig kötelet kötöttek, és úgy járultak oda Izráel királyához. Így szóltak: Szolgád, Benhadad ezt üzeni: Kíméld meg az életem! Aháb megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő! 33 Azok ezt jó jelnek vették, és sietve bizonygatni kezdték: Igen, a te testvéred Benhadad! Ő ezt mondta: Menjetek, hozzátok ide! Benhadad kijött hozzá, ő pedig felsegítette maga mellé a harci kocsira. 34 Benhadad ezt mondta neki: Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett a te apádtól, és rendezz be magadnak bazárutcákat Damaszkuszban, amilyeneket az én apám rendezett be Samáriában! Én pedig – felelte Aháb – szövetséggel bocsátlak el téged. Szövetséget kötött tehát vele, és elbocsátotta őt. 35 Egy prófétatanítvány ezt mondta társának az Úr parancsára: Üss meg engem! De az nem akarta megütni. 36 Akkor ezt mondta neki: Mivel nem hallgattál az Úr szavára, egy oroszlán terít le téged, amint eltávozol tőlem. Miután eltávozott tőle, rá is talált egy oroszlán, és leterítette. 37 Talált azután egy másik férfit, és ezt mondta: Üss meg engem! Ez a férfi úgy megütötte, hogy meg is sebesült. 38 Akkor elment a próféta, és várt a királyra az úton, de felismerhetetlenné tette magát egy kötéssel a szemén. 39 Amikor a király arra ment, ő így kiáltott a királyhoz: A te szolgád részt vett az ütközetben. Egyszer csak arra jött valaki, és odahozott hozzám egy embert, és ezt mondta: Őrizd ezt az embert! De ha nem vigyázol rá, életeddel felelsz az életéért, vagy fizetsz egy talentum ezüstöt. 40 Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója, az az ember pedig eltűnt. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél! 41 Ekkor az gyorsan levette szeméről a kötést, Izráel királya pedig fölismerte, hogy a próféták közül való. 42 A próféta ezt mondta neki: Így szól az Úr: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel felelsz! 43 Izráel királya ezután elkeseredve és haragosan hazament, és megérkezett Samáriába.
„Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot…” (Márk 16,14-20)
Márk 16,14-20
(15) „Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot…” (Márk 16,14-20)* Él az Úr! - 1. Ez azt jelenti, hogy Ő ma is szól és elküld az Ő szolgálatára (15). Milyen hatalmas a feltámadott Úr, aki ezeket a hitetlen tanítványokat élő, szolgáló hitre segítette (14). Nemcsak magdalai Máriából, hanem ezekből is, meg belőlünk is, sokféle „ördögöt” űzött ki, sokféle megkötözöttségből oldott fel (9); Igéje és Lelke által hitre segített, szolgálatra küldött el (15). - 2. Él az Úr, és ma is hitet és üdvbizonyosságot ad, minden hitetlenség és kárhozat ellenében, ezért az üdvözültek csak az üdvösség evangéliumát hirdethetik; ennek legkoncentráltabb módja a keresztség (16). - 3. Él az Úr, aki megerősíti szolgáit erővel, jelekkel; a kortársak számára érthető, befogadható bizonyságtétellel; sőt, minden „halálos evilági erő és méreg” ellenében megvédi szolgáit (17-18). - 4. Összegezve: A feltámadott Úr felment a mennybe, hogy Lelke által együtt munkálkodjon velünk, és a fentiek szerint megerősítse szolgálatainkat (19-20). Kell-e ennél több?
___
* A harmadik húsvéti tény a tanítványok életének megváltozása, akik kezdetben hitetlenül fogadták Jézus szavait és feltámadását, amit Márk végig hangsúlyozott. Itt is csak sírtak és keseregtek (10), nem hittek sem magdalai Máriának (11), sem annak a kettőnek, akiknek megjelent a feltámadott Úr (13); pedig mindegyikük vitte az örömhírt Jézus követőinek. Ezek a tanítványok később alkalmasak lettek arra, hogy higgyenek és hirdessék az Igét (14-20).