előző nap
következő nap

„...így van ez még ma is..." 2Kir 2,19–25

19 Egyszer a városbeliek ezt mondták Elizeusnak: Uram, magad is látod, hogy ez a város jó lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen. 20 Erre ő így felelt: Hozzatok ide egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték neki. 21 Ő pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól az Úr: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget. 22 És a víz meggyógyult, így van ez még ma is, Elizeus szava szerint, amelyet kimondott. 23 Onnan azután elment Bételbe. Miközben fölfelé ment az úton, kisfiúk jöttek ki a városból, és így csúfolták őt: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! 24 Ő azonban hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az Úr nevében. Ekkor két nőstény medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. 25 Innen fölment a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Samáriába.

Elizeus egyik első csodája megörvendeztetett, a másik megdöbbentett egy egész várost. Miért történt az, hogy az egyik esetben áldást, jó ivóvizet kapott a város, a másikban átkot, gyermekek pusztulásának a gyászát? Figyeljük meg, hogy amikor a vizük rossz volt, kérték a prófétát, hogy segítsen nekik. Jó vizük lett. Amikor viszont gyermekeik voltak rosszak, nem zavarta őket, nem kérték ebben Isten emberének a segítségét, ezért elvesztették őket. Vajon nem „...így van ez még ma is..." (22)?

RÉ 148 MRÉ 148

„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit…” (1Korinthus 4,1-13) 1Korinthus 4,1-13

(1) „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit…” (1Korinthus 4,1-13) Jézus Krisztus szolgáiról van szó ebben az igeszakaszban. Jézus Krisztus szolgái Isten titkainak sáfárai (1). Isten maga „titok”. Mi annyit tudhatunk Őróla, amennyit Ő magáról kijelentett nekünk. Ugyanakkor maga a kijelentés is titok, hiszen: - Isten Igéjét ismerve, - folyamatosan tanulmányozva, - egyre érettebb, helyesebb nézőpontból vizsgálva, - mindenekelőtt pedig a Szentlélek aktuális üzenetet megnyitó irgalmáért könyörögve hallhatjuk meg, - egy konkrét helyzetben is, - az igeértés közös egységére jutva, - az Isten akaratát. Micsoda méltóság és felelősség ez, aki az Igére hivatkozik, az Isten titkainak sáfára, nem mondhatja a magáét.* Ebben a szolgálatban csak hűséggel (2) és jó lelkiismerettel vehetünk részt (3-5), noha nem ezek, hanem az Isten kegyelme tesz igazzá és hitelessé (4).* - 1. Jézus Krisztus szolgái Isten titkainak sáfárai (1).

- 2. Jézus Krisztus szolgái, Isten titkainak sáfáraként, hűségesek (2). Ez a legfontosabb tulajdonságuk. Jézus Krisztus szolgái hűségesek az őket elhívó Jézus Krisztus ügyéhez, és az Őróla szóló Igéhez; miközben hitelesen hűségesek az életükben, magánéletükben és hitéletükben egyaránt. Vegyük komolyan ezt a hűséget, mert sokféle leplezett hűtlenség sorvaszt bennünket, magánéletben és hitéletben egyaránt; hiszen minden közömbösség is hűtlenség, mint ahogy minden túlbuzgóság is. Ezt az utóbbit modern „vallásos paráznaságnak” is nevezhetjük, mert vannak olyanok, akiket „lelkileg” sem lehet soha kielégíteni, akinek mindig új, más, több kell.

- 3. Jézus Krisztus szolgája jó lelkiismerettel végzi munkáját, mindent megtesz, de tudja, hogy szolgálata soha nem tökéletes, ezért csak az Úr kegyelme tarthatja meg őt (3-4).