előző nap következő nap

„Szedjetek a népnek, hadd egyenek!” „Mit tehetek érted?”

8 Amikor Elizeus visszatért Gilgálba, éhínség volt az országban. A prófétatanítványok ott ültek előtte, ő pedig így szólt a szolgájához: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a prófétatanítványoknak! 39 Egyikük kiment a mezőre, hogy valamilyen zöldségfélét szedjen. Talált is a mezőn egy indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudták, mi az. 40 Azután szedtek belőle a férfiaknak, hogy egyenek. De amikor belekóstoltak a főzelékbe, így kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem tudták megenni. 41 Akkor ő ezt mondta: Hozzatok lisztet! Beleszórta azt a fazékba, és így szólt: Szedjetek a népnek, hadd egyenek! Akkor már semmi ártalmas nem volt a fazékban. 42 Egyszer egy ember jött Baal-Sálisából, és hozott az Isten emberének első termésből készült kenyereket: húsz árpakenyeret meg friss gabonát a tarisznyájában. Elizeus ezt mondta: Add oda a népnek, hadd egyenek! 43 A szolgája azonban így szólt: Hogyan adjam ezt oda száz embernek? De ő így felelt: Csak add oda a népnek, hadd egyenek! Mert ezt mondja az Úr: Enni fognak, és még marad is! 44 Odaadta tehát nekik; azok pedig ettek, és még hagytak is belőle, ahogyan megmondta az Úr.

„Szedjetek a népnek, hadd egyenek!” (41). A kenyérkérdés örök kérdés. Isten embere, a próféta nem kerülte ki e kérdést (mint ahogy Jézus sem; vö. Mt 14,16). Az éhezőknek kétféle csodával is segítségükre sietett. Egyik esetben a mérgező növénytől ehetetlenné vált főzeléket tette ehetővé. A másik döntése sem volt kisebb csoda: az ajándékba kapott minőségi élelmet nem tartotta meg magának, hanem szétosztotta az éhező népnek. Ez utóbbit mi is megtehetjük!

RÉ 63 MRÉ 63

„Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet?” (1Korinthus 6,1-8) 1Korinthus 6,1-8

(7) „Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet?” (1Korinthus 6,1-8) Senki sem enged, egy „picikét” sem, hogy valami építően megoldódjon; hanem mindenki egyre makacsabb, erőszakosabb, miközben mindig a másikat okolja. Nyilván, a nagy szabadságban ezt megtehetjük, de „halálos” feszültségek támadnak ebből a lelkületből. Sajnos, nincs ez másként az Isten népe között sem. Korinthusban is pereskedtek egymással a hívek; sőt, olyannyira nem szívlelték egymást, hogy világi bíróságra adták az ügyet, hogy hitetlenek döntsenek felettük. Minden ilyen folyamat károsítja a Krisztus ügyét. Bizony, tűrni kellene inkább a sérelmet és a kárt, mint a Krisztus ügyét hiteltelenné tenni a saját érdekeink, sérelmeink, meglátásaink miatt. Legyen akármilyen „kegyesnek” és „igaznak” is beállítva a saját ügyünk és látásmódunk, az mindig csak a Jézus Krisztus ügye után következhet.*

___

* Magas a mérce, pedig sok áldása lehetne, ha legalább próbálnánk ehhez igazodni. Sok áldás fakad egy valóban krisztusi ember körül, minden látható rizikójával együtt; mert „testi szemeinkkel” ma csak azt látjuk, hogy aki „enged”, azt maradéktalanul „felzabálják”. De ez csak a „látszat”, hiszen nagypénteket húsvét követte. Jézus Krisztus keresztje egyetlen; éppen ezért lehetünk szelídek, vállalva az ezzel járó „itteni” kereszteket, és az Úr megadja övéinek a bölcsességet, hogy okosan lehessenek szelídek.