előző nap
következő nap

„...van prófétája Izráelnek!" 2Kir 5,1–14

1 Naamán, Arám királyának hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az Úr Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. 2 Egyszer kivonult néhány arám rablócsapat, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének lett a szolgálóleánya. 3 Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából. 4 Naamán erre ura elé járult, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való leány. 5 Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg küldök egy levelet Izráel királyának. El is ment Naamán, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. 6 Átadta Izráel királyának a levelet is, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem! 7 Amikor Izráel királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek meg, lássátok be, hogy csak ürügyet keres ellenem! 8 Amikor Elizeus, Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és majd megtudja, hogy van prófétája Izráelnek! 9 Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. 10 Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! 11 Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd kijön, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és kigyógyít a bélpoklosságból. 12 Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, az Abáná és a Parpar Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan távozott. 13 Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt megtennéd, ugye? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. 14 Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akár egy újszülött gyermeké.

A történet mindkét szereplőjétől fontos, életmentő üzenet érkezhet el hozzánk. A kis szolgálólánytól az, hogy idegenben, idegeneknek (az ellenségnek) is kész volt elmondani a szívében megtartott jó hírt, hogy hazájában van gyógyulás ura betegségére, mert „...van prófétája Izráelnek!" (8). A tekintélyes hadseregparancsnoktól pedig azt, hogy hitt a jelentéktelen szolgálólánynak, és (végre) megfürdött az általa lenézett Jordánban. Talán az első vagy a második üzenetre annak is szüksége van, aki e sorokat olvassa.

RÉ 34 MRÉ 34

„…és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében…” (1Korinthus 6,9-20) 1Korinthus 6,9-20

(11) „…és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében…” (1Korinthus 6,9-20) - Tartsunk önvizsgálatot, amikor a legdurvább tévelygések felsorolását olvassuk. Alázattal tegyük ezt, hiszen mi is ilyenek voltunk egykor, és ma is kísértenek bennünket ezek a „tévedések”. Isten kegyelme azonban Jézus Krisztus tisztaságán keresztül tekint ránk, és bennünket is igaznak lát. Ez az irgalom ad felülről erőt, hogy valóban, egyre inkább mássá legyünk. Teológiai szakkifejezésekkel megfogalmazva ez annyit tesz, hogy megigazultan a megszentelődés útját járhatjuk. De jó olvasni azt, hogy Isten országának kiteljesedésekor már ismeretlenek lesznek ezek a tévelygések, ott ezek már nem torzítanak többé embert és közösséget: sem a tévelygő, sem a tévelygés nem örökli az Isten országát; de csakis a kegyelem nyitja meg annak kapuját (9-11).

___

* - Áldott bizonyosságunk van tehát a Jézus Krisztusban, amely szabaddá tesz bennünket, hogy az Úr által szabott medret elfogadva örüljünk, reméljünk, mint az a folyó, amely a mederben csillámlik, fodrozódik, hömpölyög a torkolat felé (12).

- Ebben a szabadságban világosan kétfelé válnak a testi élet ügyei. Vannak olyanok, amelyekre ez áll: mindent szabad. Egyik fajta étel sem kedvesebb, vagy bűnösebb az Isten előtt a másiknál. De vannak olyan dolgok, amelyekkel testünk élesen beleütközik az Isten szent akaratába, hiszen a testünk, a Szentlélek temploma, azoknak is, akik ezt nem tudják, de mégis levegőt vesznek. A testem sem az enyém, hanem Isten által számon tartott, egyetlen életem „személyazonosságának” megjelenése, amely a feltámadásban újra elnyeri eredeti valóságát. Arról nem is beszélve, hogy itt, ebben a világban a testem az, ami látható, mások számára is, ezért Istent láthatóan, a testemben is dicsérnem kell (13-20).