előző nap
következő nap

„Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat,... juhokat és marhákat... végy?” 2Kir 5,15–27

15 Ezután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben. Most azért fogadj el ajándékot a te szolgádtól! 16 De ő így felelt: Az élő Úrra mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy nem fogadok el semmit! Bár unszolta, hogy fogadja el, ő hajthatatlan maradt. 17 Akkor ezt mondta Naamán: Ha nem is fogadod el, hadd kapjon a te szolgád annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír. Mert nem készít többé a te szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az Úrnak! 18 Csak azt az egy dolgot engedje meg az Úr a te szolgádnak, hogy amikor az én uram bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon, és ha az én kezemre támaszkodik, én is leborulhassak Rimmón templomában. Azt, hogy én leborulok Rimmón templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak! 19 Ő így felelt neki: Menj el békével! 20 amikor Géhazi, Elizeusnak, Isten emberének a szolgája ezt gondolta: Lám, az én uram kíméletes volt ehhez az arámi Naamánhoz, és nem fogadta el tőle, amit hozott. Az élő Úrra mondom, hogy utánafutok, és szerzek tőle valamit! 21 Utána is eredt Géhazi Naamánnak. Amikor Naamán meglátta, hogy fut utána, leugrott a kocsijáról, elébe ment, és ezt kérdezte: Jól vagytok? 22 Az így felelt: Jól. De az én uram ezt az üzenetet küldi: Éppen most érkezett hozzám két prófétatanítvány Efraim hegyvidékéről. Adj nekik egy talentum ezüstöt és két rend ruhát! 23 Naamán ezt mondta: Kérlek, fogadj el két talentumot! Így unszolta őt. Majd bekötött két talentum ezüstöt két zsákba, és két rend ruhával együtt odaadta két szolgájának, azok vitték Géhazi előtt. 24 Amikor elértek a dombhoz, kivette a kezükből, és elhelyezte egy házban. Az embereket pedig elküldte, és azok elmentek. 25 Azután bement, és ura elé állt. Elizeus ezt kérdezte: Honnan jössz, Géhazi? Ő így felelt: Nem járt a te szolgád sehol sem. 26 De ő ezt mondta neki: Nem igaz! Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a kocsiról, és eléd ment. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálóleányokat végy? 27 Ragadjon rád és utódaidra Naamán bélpoklossága örökre! És az olyan poklosan ment ki előle, mint a hó.

„Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat,... juhokat és marhákat... végy?" (26). Így fogadta Elizeus az ő nevében eljáró kapzsi szolgát. A mi időnkre is érvényes ez a figyelmeztetés (mint ahogy Jézus idevonatkozó tanítsa is; vö. Mt 6,19–21). Szentgyörgyi Albert erről így ír: „A boldogság titka nem az, hogy többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és kitöltsük életünk üres kereteit, ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk."

RÉ 150 MRÉ 150

„…mindenkinek legyen saját felesége…” (1Korinthus 7,1-16) 1Korinthus 7,1-16

(2) „…mindenkinek legyen saját felesége…” (1Korinthus 7,1-16) Pál jól tudja, hogy Isten rendelése a házasság. Csak, akinek kegyelmi ajándéka van erre, az élhet úgy, mint ő, asszonyt nem érintve (7). Alapvetően „jó” a férfinak asszonyt érinteni, ha az a saját felesége, hiszen szeretik, az Úrtól kapták, és egy életre, hűséggel felvállalták egymást; - testben, lélekben, hitben egyek. Minden más esetben, óvatosak legyünk az érintésekkel, a férfi és nő kapcsolatában. A házasság és a család, Istentől kapott áldott terület, ahol nem kell mindig „uralkodni” magunkon, ahol „szabadabban” élhetünk, a másik életét kiteljesítve (1-7). Pál gondolatmenetét követve azt azért szögezzük le: ha az Úrban vagyunk, akkor „jó” igazán nekünk; Őnélküle azonban pokol az élet házasságban és egyedül, mindenütt és mindenkor. Ezért, aki egyedül él, először az Urat keresse (8-9), aztán a társát; - ha pedig szenved valaki a házasságában, akkor sem az elválás, hanem az Úrban megtalált békesség, kapaszkodó megragadása az egyetlen megoldás (10-11), a hitetlen fél ugyanis megszentelt állapotban van, a hívő által (12-16).