„Az Úr szabadítót adott Izráelnek...” 2Kir 13
1 Jóásnak, Ahazjá fiának, Júda királyának huszonharmadik évében lett Izráel királya Jóáház, Jéhú fia Samáriában, tizenhét esztendőre. 2 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: követte Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, aki vétekbe vitte Izráelt, nem tért el azoktól. 3 Ezért fellángolt az Úr haragja Izráel ellen, és egész uralkodása alatt Hazáélnak, Arám királyának meg Benhadadnak, Hazáél fiának a kezébe adta őket. 4 De amikor Jóáház megengesztelte az Urat, az Úr meghallgatta őt, mert látta, hogy Arám királya mennyire sanyargatja Izráelt. 5 Az Úr szabadítót adott Izráelnek, úgyhogy kikerültek Arám hatalma alól, és Izráel fiai otthonaikban lakhattak, ahogyan azelőtt. 6 De mégsem tértek el Jeroboám házának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatták azokat. Az Aséra-szobor is ott maradt Samáriában. 7 Nem maradt Jóáháznak több hadinépe, mint ötven ló, tíz harci kocsi és tízezer gyalogos, mert elpusztította őket Arám királya, és olyanná tette őket, amilyen csépléskor a por. 8 Jóáház egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 9 Azután Jóáház pihenni tért őseihez, és Samáriában temették el. Utána a fia, Jóás lett a király. 10 Jóásnak, Júda királyának a harminchetedik évében lett Izráel királya Jóás, Jóáház fia Samáriában, tizenhat esztendeig. 11 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatta azokat. 12 Jóás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei, amikor háborút viselt Amacjá júdai király ellen, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 13 Azután Jóás pihenni tért őseihez, és Jeroboám ült a trónjára. Jóást pedig eltemették Samáriában Izráel királyai mellé. 14 Amikor Elizeus abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Jóás, Izráel királya, ráborulva sírt, és ezt mondta: Atyám, atyám, Izráel harci kocsija és annak hajtója! 15 Elizeus ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe. 16 Majd ezt mondta Elizeus Izráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére. 17 Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Az Úr szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert véglegesen levered majd Arámot Aféknál! 18 Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe vette azokat. Ekkor így szólt Izráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. 19 Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor végleg levernéd Arámot! Így azonban csak háromszor vered meg Arámot. 20 Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. 21 Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt. 22 Hazáél, Arám királya sanyargatta Izráelt Jóáház egész idejében. 23 De megkegyelmezett nekik az Úr, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket maga elől mindeddig. 24 Azután meghalt Hazáél, Arám királya. Utána a fia, Benhadad lett a király. 25 Akkor Jóás, Jóáház fia visszavette Benhadadtól, Hazáél fiától azokat a városokat, amelyeket háborúban vettek el apjától, Jóáháztól. Háromszor verte meg Arámot Jóás, és visszavette Izráel városait.
„Az Úr szabadítót adott Izráelnek..." (5). Isten minden szabadítása Jézus Krisztus golgotai keresztjére mutat, abban nyer teljes értelmet. Jaj nekünk és az egész egyháznak, amikor az isteni szabadítás alkalmait csak fellélegzésként éljük meg, de nem kötelezzük el magunkat az egyház Ura mellett (6). A teljesen át nem adott szív következménye, hogy amikor kiteljesedhetne Urunk szabadítása, akkor nincs hitünk, bátorságunk, elszántságunk végigvinni azt, amit ránk bízott (19). Krisztus a szabadítód, legyen hát teljesen övé az életed, a szíved és a hited is!
RÉ 43 MRÉ 43
„Minden szabad, de nem minden épít…” (1Korinthus 10,23-11,1) 1Korinthus 10,23-11,1
(23) „Minden szabad, de nem minden épít…” (1Korinthus 10,23-11,1)* A „pogányokkal" és „bálványaikkal” való „közösködés” veszélyes. A bálvány ugyan semmi (19), hiszen nincs bálvány a világon, és Isten sincs más, csak egy (1Korinthus 8,4); mégis a „pogány vendégségeken” való jelenlét egyben közösségvállalást is jelent idegen hatalmakkal (20-21). Ma is megszívlelendő, amit az igeszakaszhoz, Victor János fűz: „Komoly figyelmeztetés ez minden olyan alkalomra nézve, amikor kész volnék külsőképpen elvegyülni olyan társaságban, amely hadilábon áll Krisztussal, az én Urammal. Ne véljem, hogy érintetlenül megőrizhetem magamat a velük való közösségben. Aki az Úr asztalának közösségéhez tartozik, ne telepedjen olyan asztalhoz, ahol nem vallhatja meg az Ővele, s az Ő népével való közösséget."**
___
* Pál apostol hangsúlyozza, hogy akik az Úrhoz tartoznak, azok felől döntött az Isten, ezért ők nem dönthetnek úgy, hogy keresztyén szabadságukkal visszaélve mindenféle pogány vallási szertartás asztali vendégségében is részt vesznek. Ez a korinthusi gyülekezetben életszerű probléma volt (14), de a mai napig kérdés.
** Haragra ne ingereljük azt az Urat, aki megváltott bennünket, és aki erősebb mindeneknél (22). Isten kegyelme, a Jézus Krisztussal való közösségünk kötelez. Milyen elgondolkodtató kitételt fogalmaz meg az apostol a fentiek befogadása kapcsán: „Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez, ítéljétek meg magatok, amit mondok" (15). A Jézus Krisztusba vetett hit legfontosabb sajátja, hogy értelmessé tesz bennünket, józanul gondolkodó, egészséges kegyességű emberekké.