„Miért rohannál vesztedbe?” 2Kir 14
1 Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a második évében lett király Amacjá, Jóásnak, Júda királyának a fia. 2 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jóaddán volt, Jeruzsálemből származott. 3 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, bár nem annyira, mint ősatyja, Dávid, hanem mindent csak úgy tett, ahogyan apja, Jóás. 4 Mert az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 5 Amikor királyi hatalma megszilárdult, kivégeztette azokat az udvari embereket, akik meggyilkolták apját, a királyt. 6 De a gyilkosok fiait nem ölette meg, mert így van megírva Mózes törvénykönyvében, amit az Úr megparancsolt: „Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek csak a maga vétkéért kelljen meghalnia!" 7 Levert a Sós-völgyben tízezer edómi embert, Szelát pedig bevette ostrommal, és elnevezte azt Jokteélnek; így hívják azt még ma is. 8 Akkoriban követeket küldött Amacjá Jóáshoz, Izráel királyához, aki Jóáház fia, Jéhú unokája volt. Ezt üzente: Gyere, állj ki ellenem egy csatára! 9 Jóás, Izráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A libánoni bogáncskóró ezt üzente a libánoni cédrusnak: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót. 10 Mivel te megverted Edómot, felfuvalkodtál. Érd be ezzel a dicsőséggel, és maradj otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Júdával együtt! 11 De Amacjá nem hallgatott rá. Felvonult hát Jóás, Izráel királya, és megütköztek egymással, ő meg Amacjá, Júda királya, a júdai Bét-Semesnél. 12 De Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és mindenki hazamenekült. 13 Amacját, Júda királyát, aki Jóás fia, Ahazjá unokája volt, elfogta Jóás, Izráel királya Bét-Semesnél, majd bevonult Jeruzsálembe. Azután lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban. 14 Elvitte az Úr házában és a királyi palota kincstárában talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést, azonkívül túszokat is szedett, és így tért vissza Samáriába. 15 Jóás egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, hőstettei, amikor Amacjá, Júda királya ellen harcolt, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 16 Azután Jóás pihenni tért őseihez, és eltemették Samáriában Izráel királyai mellé. Utána a fia, Jeroboám lett a király. 17 De Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a halála után. 18 Amacjá egyéb dolgai meg vannak írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 19 Összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákísba menekült. De utánaküldtek Lákísba, és ott megölték. 20 Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Jeruzsálemben, Dávid városában. 21 Akkor Júda egész népe fogta, és a tizenhat éves Azarját tette királlyá apja, Amacjá helyett. 22 Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Júdához azután, hogy a király pihenni tért őseihez. 23 Amacjának, Jóás fiának, Júda királyának tizenötödik évében lett Izráel királya Jeroboám, Jóásnak a fia Samáriában, negyvenegy esztendeig. 24 Azt tette, amit rossznak lát az Úr. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 25 Ő állította vissza Izráel határát a Hamátba vezető úttól az Arábá-tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének igéje szerint, amelyet kijelentett szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által. 26 Mert meglátta az Úr Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek. 27 Nem mondta azt az Úr, hogy eltörli Izráel nevét az ég alól, ezért megszabadította őket Jeroboám, Jóás fia által. 28 Jeroboám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, hőstettei, amikor harcolt, és visszaszerezte Izráelnek Damaszkuszt és Hamátot, amely valaha Júdáé volt, mindezek meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 29 Azután Jeroboám pihenni tért őseihez, Izráel királyaihoz. Utána a fia, Zekarjá lett a király.
„Miért rohannál vesztedbe?” (10). Amacjá uralkodása istenfélelemben indult. De idővel a király elbizakodott lett. Az elbizakodottság bálványimádás: Isten helyett másba vetjük a bizodalmunkat. Ne sodorja életünket mélységekbe, összetörettetésbe a felfuvalkodás! Életünk romjait, elrontott dolgaink következményeit azonban vigyük Jézus Krisztushoz alázatban és bűnbánatban. Mert „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja”. Ezt mondd: „Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség” (RÉ 251)!
RÉ 505 MRÉ 286„De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.” (1Korinthus 11,2-16) 1Korinthus 11,2-16
(11) „De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.” (1Korinthus 11,2-16) Isten teremtési rendje világos; az asszony feje a férfi, a férfi feje Krisztus, Krisztus feje az Isten (3). Ne hierarchikus viszonyként értelmezzük ezt a mondatot, hanem úgy, hogy életünk akkor áldott, ha mindenki az Isten által rendelt helyén áll. A férfi és az asszony, mindketten Isten képe és dicsősége (7). Mindketten az egymáshoz való tartozásban élhetnek az Isten dicsőségére. Az asszony függ a férjétől, ami valójában a férjéhez való tartozást jelenti (10); a férfi pedig a feleségétől függ, mert felelősséggel tartozik érte. Tehát, valójában kölcsönösen függnek egymástól, mindketten pedig az élő Istentől függnek, a megváltó Jézus Krisztus szeretetében. Ezt világosan ki is mondja az apostol, hiszen az Úrban csak kölcsönös függés létezik, miközben mindenki tudja a helyét, feladatát, szerepét (11). Ki van kiért, a férj és asszonya viszonyában? Ebben a viszonyban az asszony van a férfiért, de ez a megállapítás mégis az asszony fontosságát húzza alá, aki az asszonya szeretete nélkül senki és semmi (8-9).
___
* A férfiak fedetlen feje, az asszonyok kendője ennek a kölcsönös, Istentől és egymástól való függésnek a kifejezése; - abban a korban ezt így „jelezték”, ma másként. Azonban akkor is elsősorban az istentiszteleteken volt ennek szerepe. Miért az istentiszteleten? Azért, mert az istentiszteletre azért jövünk össze, hogy ott Istent dicsőítsük, szavából, Igéjéből töltekezzünk, ne pedig egymást nézegessük. - Azóta azonban ezt az Igét is jobban értjük, hiszen hol, ha nem a szent helyen pillanthatná meg élete hívő párját valaki? Ezért vonatkozik ez a kitétel, az istentiszteleti helyen, az elkelt asszonyokra, de nem a még szabad, hívő lányokra. - Pál, a fentiek helyes értelmezését feltételezve, Isten teremtési rendjét nem bocsátja vitára (17). - Egy idősebb barátom említette, hogy három dolog lett fontossá számára a mindennapokban: az állandó szellemi és fizikai aktivitás, valamint a női nem jelenléte az életében, ez utóbbi „tiszta” értelemben. -