1 Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Hefcíbáh volt. 2 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. 3 Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás elpusztított, oltárokat állított Baalnak, és készíttetett egy Aséra-szobrot is, amilyet Aháb, Izráel királya készíttetett. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat. 4 Építtetett ilyen oltárokat az Úr házában is, amelyről pedig ezt mondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem. 5 Oltárokat építtetett az ég minden seregének az Úr háza mindkét udvarában. 6 A fiát is elégette áldozatul. Varázslást és jelmagyarázást űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát az Úr, bosszantva őt. 7 Asérának azt a bálványszobrát, amelyet ő készíttetett, a templomban helyezte el, pedig erről azt mondta az Úr Dávidnak és a fiának, Salamonnak: Ebben a templomban, Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké, mert ezt választottam ki Izráel valamennyi törzse közül. 8 És soha nem kell majd Izráelnek elhagynia azt a földet, amelyet őseiknek adtam, de csak akkor, ha megtartják és teljesítik mindazt, amit megparancsoltam nekik, az egész törvényt, amelyet az én szolgám, Mózes parancsolt nekik. 9 De ők nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe vitte őket Manassé, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket Izráel fiai elől kiirtott az Úr. 10 Akkor így szólt az Úr szolgái, a próféták által: 11 Mivel Manassé, Júda királya ilyen utálatos dolgokat követett el, gonoszabbakat mindazoknál, amiket előtte elkövettek az emóriak, sőt bálványai révén Júdát is vétekbe vitte, 12 ezért így szól az Úr, Izráel Istene: Én olyan veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy belecsendül mind a két füle annak, aki csak hallja! 13 Jeruzsálemet is azzal a mérőzsinórral mérem, amellyel Samáriát, és azzal a mérőónnal, amellyel Aháb házát. Kitörlöm Jeruzsálemet, ahogy kitörlik a tálat: kitörlik, és aztán leborítják. 14 Eltaszítom örökségem maradékát. Ellenségei kezébe adom, minden ellenségének a prédája és martaléka lesz, 15 mivel azt tették, amit rossznak látok, és folyton bosszantottak attól a naptól fogva, hogy őseik kivonultak Egyiptomból, egészen mindmáig. 16 Manassé nagyon sok ártatlan vért is ontott, amivel megtöltötte Jeruzsálemet egyik végétől a másikig, azon a vétkén kívül, amellyel vétekbe vitte Júdát, olyat téve, amit rossznak lát az Úr. 17 Manassé egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és vétkei, amelyeket elkövetett, meg vannak írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 18 Azután Manassé pihenni tért őseihez, és eltemették palotája kertjében, az Uzzá-kertben. Utána a fia, Ámón lett a király. 19 Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Mesullemet volt, Hárúc leánya, Jotbából. 20 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, ahogyan apja, Manassé is tette. 21 Mindenben azon az úton járt, amelyen járt az apja: tisztelte azokat a bálványokat, amelyeket apja tisztelt, és azokat imádta. 22 Elhagyta az Urat, ősei Istenét, és nem az Úr útján járt. 23 De összeesküdtek Ámón ellen udvari emberei, és megölték a királyt a palotájában. 24 Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe. 25 Ámón egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 26 Az Uzzá-kertben levő sírba temették el. Utána a fia, Jósiás lett a király.
„…az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben…” (1Korinthus 14,26-40)
1Korinthus 14,26-40
(34) „…az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben…” (1Korinthus 14,26-40)* Az asszonyokat ebben külön is figyelmezteti az Ige; nemcsak azért, mert hajlamosak többet beszélni a kelleténél, hanem azért is, mert amíg, az Isten teremtési rendje szerint különbség lesz férfi és nő között, addig elsősorban a férfi feladata a nyilvánosság előtti megszólalás és megjelenés. Ez nem azt jelenti, hogy a hívő asszony egyáltalán nem szólalhat meg a gyülekezetben, de a nők szolgálata elsősorban más, a gyülekezetben és otthon is. A hallgatás nem értéktelenebb, mint a megszólalás, hanem „csak” más; sőt, a hallgatás akár fontosabb is, mint a férfi direkt beszéde. Hiszen, amit a nő adhat a gyülekezetben és az élet minden területén, az nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Ugyanakkor gondoljunk csak bele, hogy mennyi zavar támadt már abból, hogy a férfi és női szerepeket összekevertük. A nők „nyilvános” szereplése ma sem problémamentes. Tehát okkal figyelmeztet az Ige. Bizony, sok veszélyt rejt magában a nők „nyilvános” szereplése. Kár, hogy ezt egyáltalán nem látjuk be. Legalább a gyülekezet állítsa helyre az Istennek kedves rendet. Persze, ez az intés sok egyéb kérdést vet fel, mi mégis vegyük komolyan.
___
* A gyülekezetben mindenki aktív, valamilyen szolgálattal bizonyságot tesz a hitéről (26). De nemcsak hozzászólással lehetek aktív. Aki azonban bizonyságot akar tenni, az ékes rendben teheti azt (40), mert ha csak versengünk és túllicitáljuk egymást a bizonyságtételekkel, abból káosz lesz, és fárasztó, hosszú összevisszaság. Bizony, mindig a rendben elmondott „kevés” a „több” (31-33). Mivel tehát nem szólalhat meg mindig mindenki, ezért a „hallgatás” is áldott szolgálat lehet, amely hagyja a másikat is szóhoz jutni, mert tud várni és a kellő időben megszólalni (28-30).