„...Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön,..." 1Tim 2,1–7
Ha egymás között vagyunk, szeretünk mást felelőssé tenni nehéz sorsunkért, gyakran tekintünk így főnökeinkre, állami és egyházi vezetőinkre. De vajon beszélünk-e róluk a mi mennyei Atyánknak? Tudunk-e úgy nézni rájuk, mint akikért éppúgy meghalt Krisztus, mint értünk? Vajon akarjuk-e, hogy az általunk nehezen elviselhető emberek is eljussanak az igazság ismeretére, az üdvösségre? Vizsgáljuk meg magunkat, és engedjünk az apostol biztatásának: imádkozzunk minden feljebbvalóért!
RÉ 275 MRÉ 313„…ezért kérem számon rajtatok…” (Amósz 3,1-8) Amósz 3,1-8
) „…ezért kérem számon rajtatok…” (Amósz 3,1-8) - 1. Aki többet kapott, azon többet kérnek számon. A talentumok példázata is erről szól, aki ötöt kapott, annak még ötöt kellett hozzátenni a „vagyonához” (Máté 25,14-30). Akit Isten kiválasztott, annak lehet boldog bizonyossága, de ugyanakkor soha nem lehet gőgös, mert ez még több szolgálatot és felelősséget jelent (1-2). - 2. Példák sorával szemlélteti ezt az üzenetet a próféta: akit az Isten elhívott, az nem hallgathat, mint ahogy ordít az oroszlán, amikor nem lel zsákmányra (3-8). Ok és okozat kapcsolata ez, Isten megmutatta rajtunk szeretetét, és ezt tovább kell adnunk másoknak; minél többet kaptunk az Úrtól, annál többet kell adnunk másoknak. - 3. Ez eddig szép, de csupán olcsó humanizmus, moralizmus az egész. Semmit nem ért a Bibliából az, aki a Jézus követéséből a szeretet olcsó, értelmezhetetlen következményét vonja le csupán. Jézus nem egy „szeretet-modell”, akit az ember követni tud (Köntös László). Éppen ez az ember bűne, hogy nem tud szeretni. Jézus a Krisztus, az emberi élet megváltója, aki szeretetre is képtelen életünket megszabadítja.*
___
* - 4. Szándékosan egyes szám első személyben fogalmazok most: Uram, nem tudom mindenemet odaadni a másiknak; sőt, nem fogom másoknak átadni azt, amiért keservesen megdolgoztam én és a szüleim; sőt mi több, megvédem azt, ami az enyém, amit, hitem szerint Tőled kaptam; megvédem a kultúrámat, a beléd vetett bizonyosságomat. Igen, ennyire szeretetlen vagyok. Megváltásra szorulok; de az is, aki jogot formál arra, hogy magát rám erőltesse, és a szeretettel takaródzva csúnyán becsapjon, vagy éppen saját magam és kultúrám árulójává tegyen.