„...tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül." 1Tim 2,8–15
Jól tudjuk, hogy kinek mi a feladata. Mégis mindenki a másikét tudja jobban. A férfiak jól tudják, mit kellene a nőknek csinálniuk, a nők is nagyon jól tudják, a férfiak hogyan lehetnének engedelmes szolgái Istennek. Ma azonban a következőre figyeljünk: nekem mi a feladatom, nekem mit kell tennem, hogy az istentiszteleteinken Isten dicsősége ragyogjon a bűnös nőknek és a bűnös férfiaknak egyaránt!
RÉ 47 MRÉ 47
„…erőszakkal és zsarolással gyűjtenek kincset palotáikba.” (Ámósz 3,9-15) Ámósz 3,9-15
„…erőszakkal és zsarolással gyűjtenek kincset palotáikba.” (Ámósz 3,9-15) A fényűzés mindig bűnös, ameddig nyomor van a földön. Az a probléma, hogy amikor fényűzésben élünk, akkor nem a nyomorultakra tekintünk, hanem azokra, akik még gazdagabbak, mint mi. Isten népe sem mentes ezektől a kísértésektől. Ördögi folyamatok ezek. A próféta figyelmezteti erre a kísértésre népét, valamint a fényűzésből fakadó zűrzavarra, elnyomásra, erőszakra és zsarolásra (9-11). Továbbá arra figyelmeztet az Ige, hogy a fényűzés, és az ezzel járó hatalom mindig csak időleges, és eljön az a nap, amikor mindent elvesztünk, még nyomunk sem marad, legfeljebb annyi, mint az oroszlán által felfalt állatból egy fülcimpa (12). Minden gazdagot felfal, megemészt a saját gazdagsága.* Az igazi baj mindig akkor kezdődik, gazdagnál és szegénynél is, amikor menekülne, és nincs hova, mert nincs élő hite, nincs Istene; amikor letörnek számára még „az oltár szarvai” is, az irigység, a pénz, a hatalom oltárai (13-15). Ebben pedig nincs különbség az irigykedő, frusztrált, agresszív „szegény” és irgalmatlan, fényűző, lelketlen és gonosz „gazdag” között; mert Isten nélkül nincs segítség sem üdvösség (236. dicséret), és mindkettő ugyanoda jut, a „vége” ugyanaz (Prédikátor 6,6).
___
* A baj azonban megint nagyobb, mint pusztán egy társadalmi, vagy erkölcsi kérdés, ez esetben a szegénység és gazdagság megoldhatatlan kérdése.