„Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára?" 1Tim 3,1–7
1 Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik. 2 Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; 3 nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; 4 olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. 5 Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára? 6 Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. 7 Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.
Egyszerűbb lenne, ha a püspökségről olvasva Pál levelében valóban csak egyházunk legfelsőbb vezetőire kellene gondolnunk. De itt a helyi gyülekezet vezetőiről van szó. Ismét azt látjuk, hogy a mindennapi élet szorosan összefügg a gyülekezeti szolgálattal. Vezetőink, lelkészek, presbiterek azzal is „prédikálnak", ahogy családjukat igazgatják, gyerekeiket nevelik, igét hirdetnek, vagy a pénzüket kezelik. Álljunk mögöttük imádságunkkal!
RÉ 24 MRÉ 24
„…készülj Istened elé…” (Ámósz 4) Ámósz 4
„…készülj Istened elé…” (Ámósz 4) Van baj elég.* A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy hiába minden nyomorúság, az ember nem változik; legyen az éhínség (6-9), dögvész és sokféle pusztulás (10-11), az ember nem tér meg. Az Úr azonban nem hagyja annyiban, istentelen népét szándéka szerint megmenti (12-13). Készülj Istened elé (12). A mostani idők is erre figyelmeztetnek. Az ember rettenetes, így bűnösen: rettenetes a hitetlen jólét; rettenetes a vallási fanatizmus; rettenetes az önzésből fakadó nyomor, a hatalomvágyból fakadó rombolás, az irigységből és agresszivitásból fakadó durvaság. Készüljünk az élő Isten elé; jaj, nekünk, ha nem lesz kegyelmes hozzánk. Megfordítom, kegyelem alatt áll az, aki látja az idők jeleit, és az Úrhoz menekül.
___
* Az asszonyok gazdag férjük fölé nőttek és rájuk telepedtek, mint tehenek a legelőre; férjükkel együtt pedig sanyargatták a szegényt (1-3). Közben eljönnek a szent helyekre, és áldozatukkal mindent letudnak, majd folytatják ezt az egészet (4-5). Persze a nagyobb baj az, hogy ha a szegény lesz gazdaggá, ugyanezt teszi, vagyis nem lesz más a helyzet. Közben mindig ott van a háttérben a férfi és a nő; a nő elnyomottként is irányítóként, illetve a kielégíthetetlen és durva férfi; valamint a háttérben mindig ott „mozgat” a vallás, még tagadva is annak fontosságát.