„…fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan.” (Ámósz 9,11-15) Minden intés akkor kedves Istennek, ha abban érződik a féltő szeretet és a jövőbe vetett reménység, valamint a megújulás lehetősége. A próféták bátran figyelmeztették Isten népét, és képviselték Isten akaratát egy megromlott világban; de soha nem mulasztották el vigasztalni és bátorítani népüket, hogy van értelme megváltozni, mert Isten boldog jövőt készített nekik.* A záróakkord meghatározó: Isten felállítja azt, ami összedőlt; kijavítja, helyreállítja, fölépíti összeroskadt népét (11,12). Sőt nemcsak saját népét éri el a boldog jövendő, hanem más népeket is az Úrról neveznek el (12). Ez a boldog jövendő konkrét, minden nélkülözéstől mentes, legfőbb jellemzője az öröm, a bőség, az unalom nélküli békesség és minden ártó veszély nélkülözése (13-15). Isten megígérte, véghez is viszi ezt; - hangsúlyozza a próféta (12). Mi már tudjuk, hogy Isten Jézus Krisztusban ígéretét beteljesítette. Ez a boldog jövendő már itt van, hit által már a miénk. Az ember nagy nyomorúsága, hogy nem hiszi ezt a boldog jövendőt, ezért itt, ebben a világban akar mindent, azonnal, gátlástalanul, határtalanul; - ezért nem ismer sem Istent, sem embert; az intést nem hallja meg, a jövőben nem hisz, csak a jelenben akar élni. Az örök életbe vetett hit nélkül nincs megújulás ebben a világban. Urunk, adj hitet, adj megújulást, mert csak Te segíthetsz; sem reformok, sem forradalmak, sem emberi hatalmak, sem pénz, sem bölcsesség valójában nem old meg itt semmit. Hisszük, hogy a hatalmas Isten cselekszik, fölépíti azt, amit mi szétromboltunk és az Ő eredeti gondolata szerint minden olyanná lesz, mint hajdan.

___

* Milyen fontos kifejezéseket használ Ámósz próféta itt, amikor erre a boldog jövendőre mutat rá; - még Ámósz is, aki könyvének eddigi fejezeteiben csak ítéletes próféciákat mondott.