előző nap következő nap

„...ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” 1Tim 6,1–10

1 Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. 2 Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek. Ezeket tanítsd és hirdesd! 3 Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, 4 az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. 5 Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. 6 Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, 7 mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. 8 De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. 10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.

„...ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele" (8). Milyen alázattal és bűnbánattal kellene olvasnunk ezeket a sorokat! Hol vagyunk már attól, hogy megelégedjünk, ha nem fázunk és nem vagyunk éhesek! Mennyi titkos és szégyellt, vagy éppen bevallott és büszkén vállalt anyagi becsvágy űz és hajt bennünket, hogy örökké boldogtalanok legyünk, és boldogtalanná tegyünk magunk körül másokat!

RÉ 215 MRÉ 375

„Az Úr eljön szent helyéről, leszáll…” (Mikeás 1,1-7) Mikeás 1,1-7

„Az Úr eljön szent helyéről, leszáll…” (Mikeás 1,1-7) Amikor az Úr szól, akkor figyeljen a föld, és aki rajta él (2). Az Úr látja, mi mindent művelünk mi, ebben a világban, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Isten számára saját népének hűtlensége a legfájdalmasabb (5). Kellő időben, eljön az a pillanat, amikor az Úr „megálljt” parancsol, leszáll, és minden parázna szerzeményünket összedönti, tűzben égeti el (6-7). Jézus Krisztusban már eljött, finoman bekopogtatott hozzánk, „hátha” szeretete meglágyítja szívünket, és nem a hegyek olvadnak meg ítéletétől (4), hanem az emberi bűnök szeretetétől. Persze Isten mindent szépen elrendezett, ezért nem érte váratlanul a kereszt. Köszönjük, Urunk, hogy mi leborulhattunk a kereszt alatt; másokra is ezzel a reménységgel tekintünk.