„Emiatt gyászolok és jajgatok…” (Mikeás 1,8-16) Az északi országrész asszírok általi meghódítását és lerombolását Mikeás személyesen átélte (Kr. e. 722). Ezért figyelmezteti a déli országrészt, hogy ők se legyenek elbizakodottak, mert Isten ítélete a hűtlen Júdát és Jeruzsálemet, azaz a déli országrészt is eléri. Emiatt gyászol, jajgat a próféta, mint a sakál és a strucc (8-9). A fejezet további részében olvasható helységnevek Júdában találhatók, de egyik sem határozható meg pontosan. Ezek a városnevek inkább a jelentésük miatt kifejezőek, miközben illeszkednek az eredeti szövegben érvényesülő verses szójátékba. A városnevek jelentése a déli országrész szomorú sorsára utalnak: úgy járnak, mint a porház (Bét Afra, 10), a szép meg fog szégyenülni (Sáfír, 11), és a keserűség városának polgárai aggódnak jólétükért (Márót, 12). Istenem, könyörülj, mert mi is jajgatunk, sírunk hűtlenségünk, és a ránk váró jogos ítéleted miatt. Elevenítsd meg a hitünket, légy segítségünkre, mert nélküled „por” vagyunk, megszégyenülünk, keserűség az osztályrészünk, elveszünk!