„…mi az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk…” (Mikeás 4,1-8) Azt fontos tudni, hogy Keresztelő János ugyan a végidőkről prófétált, de Jézus Krisztus az új időkről: a régiek valóban elmúlnak; de újjá lesz minden, Isten kegyelme által (Ézsaiás 42,9). Tehát a végidőkről mindig ezzel a krisztusi szemlélettel szóljunk. A mai igerész kapcsán elmondhatjuk, hogy a krisztusi új maradéktalan érvényesüléséhez vezető „utolsó napok” még nem jöttek el, hiszen még nem áll magasan az Úr házának hegye, és nem özönlenek hozzá a népek (1-8).* Viszont kapunk világos jeleket arra nézve, hogy Isten a történelem Ura, aki végrehajtja menetrendjét, és ügyét a beteljesedés felé viszi. Hitvallásra hív bennünket, a sokszínűség tengerében. Mert ha minden nép a maga istenének nevében jár is; minket arra hív, hogy valljuk meg a mi Urunk és Istenünk nevét, járjunk bátor bizonyossággal az Ő követségében. Itt Isten Igéje most nem mond ítéletes véleményt más népek isteneiről; mert nem is ez a fő kérdés itt; hanem az, hogy mi, akik kaptuk a kijelentést, bátran járunk-e az Úr követésében. A többi nem ránk tartozik, - értsd meg végre, nem rád tartozik; hanem te hirdesd, éld, kövesd az Urat (János 21,22). A más istenek és kultúrák kérdése, sorsa olyan provokatív kérdés, amit éppen azért tesznek fel nekünk, hogy eleve gyengüljön a bizonyságtételünk. Ki merne ugyanis nyilatkozni másokról, bármit is: az Úrról szólj!

___

* Az utolsó napok még nem jöttek el, hiszen nem tolonganak körülöttünk emberek, akik arra vágyakoznak, hogy Igét, tanítást kapjanak, és az Úr útján járhassanak (2). Még nem tartunk ott, hogy az Isten megfenyítse az erős, uralkodó népeket, és ennek nyomán véget érjen minden hatalmi vetélkedés. Még nem tartunk ott, hogy kapát készítsünk a kardokból, és végre nyugodt és csendes életet éljünk, a menny előízeként, az Úr visszajöveteléig (3-4). Isten még nem szedte össze a sántákat, a szétszórtakat, a veszedelemben gyötrődőket; hogy Isten népe, és aztán sok nép is (4), erőssé legyen, csakis Őáltala (6-8).