előző nap
következő nap

„Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld" 2Tim 2,22–26

22 Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. 23 Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. 24 De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, 25 aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, 26 és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.
Fiatal vagy? Kerüld – ahogy az ige mondja – „az ifjúkori kívánságot"! Te tudod, hogy ez mit jelent a te életedben. Középkorú vagy? Vagy már idős? Ne mentegesd magad! Minden életkornak megvannak a maga kívánságai, amelyek – te is tudod, érzed – nem egyeztethetőek össze az Úr hiteles szolgálatával. Ma is tanulgathatod, mit jelent az Úr szolgálatában „tanításra alkalmasnak" lenni – úgy befogadóként, mint továbbadóként!
RÉ 130 MRÉ 130

„De én az Urat várom…” (Mikeás 7,7-20) Mikeás 7,7-20

„De én az Urat várom…” (Mikeás 7,7-20) A tegnapi igeszakasz leplezetlenül tárta elénk, hogy milyen az ember, beleértve Isten népét is (1-6). Port nyalunk, mint a kígyó, amíg nem ismerjük az Urat; és porban csúszva kell elismernünk Őt, ha nem hajol alá értünk az Isten (16-17). Megváltó fordulat a mai igerész himnusza, Isten kegyelmének magasztalásáról: „De én az Urat várom, a szabadító Istenben reménykedem…” (7). Ez az Isten a tenger mélyére veti bűneinket és irgalmasan cselekszik velünk (18-20).* Ne ebben a világban várjuk ennek kiteljesedését; de hit által már itt is megtapasztalhatjuk Isten ígéreteinek előízét. Áldott legyen az Úr. Jancsó Miklóst kérdezték, nem sokkal a halála előtt, egy órás interjú során, hogy hisz-e a túlvilágban? Legyintett, és azt mondta: na, jó, hagyjuk! Ez a legyintés nem hitére, vagy hitetlenségére utalt, hanem arra, hogy ebben a világban nagyon nehéz erről bármit is mondani. Ez a legyintés porban csúszó életünk nyomorúságára ugyanúgy vonatkozott, mint a megváltás utáni vágyunkra és azzal kapcsolatos reménységünkre (7). Nincsenek kész válaszaink; - ígéreteink, és hitben megélt tapasztalataink vannak.

___

* Ez az Isten más népek felé is kitárja tágas ölelését (11-12). Ez az Isten a sötétségben is világosságunk, aki kivisz a tényleges világosságra és győzelemre vezeti perünket (8-9). Ez az Isten felépíti összerombolt várfalainkat, halálra sebzett életünket (11), és termékeny földet ad nekünk (14-15).