előző nap
következő nap

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek." 2Tim 3,1–9

1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. 2 Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, 3 szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, 4 árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. 5 Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. 6 Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. 7 Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. 8 Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. 9 De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett.
Ó, de könnyű mindezt a sok negatívumot rávetíteni a körülötted lévő világra, a társadalomra, úgy általában az emberekre! Pedig a napi egyéni igeolvasás onnan indul, hogy belenézek az ige tükrébe, felismerem azt, hogy mit mutat meg rólam. Ettől az Isten és önmagam előtti őszinteségtől indul, hogy az, amire az ige rámutat, tanít, az bennem „belsővé" váljon – és így építhessek másokat is vele.

RÉ 263 MRÉ 338

„Ne legyetek olyanok, mint elődeitek…” (Zakariás 1) Zakariás 1

„Ne legyetek olyanok, mint elődeitek…” (Zakariás 1) Milyen nehéz újrakezdeni valamit. Vannak olyan életsorsok, ahol teljesen újra kellett kezdeni mindent; minél későbbi életszakaszban történik ez az újrakezdés, annál nehezebb. Isten népe hazatérhetett a hetven éves fogságból, de otthon újra fel kellett építeni az életet; a templomot, a várost, az istentiszteleti, közösségi és egyéni életet. Már, már elcsüggedtek azok, akik hazatértek; ezért Zakariás buzdítja őket. A próféta bátorításában ott a figyelmeztetés: nehogy elődeik hűtlen útjára lépjen ez a nemzedék is, hanem a megtértek örömével és reménységével építsék az új életet (1-6). Ekkor Kr. e. 520-at írunk (1); az üzenet azonban ma is az elevenünkbe hasít. Isten még mindig engedi, hogy újra kezdjük, megbocsát, kapukat nyit; mi pedig tétlenkedünk és siránkozunk. Valóban beleremeg az ember szíve a feladat nagyságába; hiszen erő felett való út újra kezdeni az egész életet; ugyanakkor ez a legnagyobb kegyelem, az üdvösség előíze (13-17). Soha ne a feladat nagyságára, lehetetlenségére, és soha ne az akadályokra nézzünk, hanem erre a mindenható és kegyelmes Úrra; és tegyük azt, amit következő lépésként, aznap megtehetünk. Ez minden, de ez elég; az Úr majd cselekszik; és a lehetetlennek tűnő is lehetségessé lesz.