előző nap következő nap

„A teljes Írás Istentől ihletett,..." 2Tim 3,10–17

10 Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, 11 üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen nagy üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! 12 De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. 13 A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. 14 De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, 15 mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. 16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; 17 hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.

Felkészültél a szolgálatra? Mert az nem pusztán az első lelkesedésből fakadó tettrekészséget jelenti, hanem a próbatételek közötti megállást is. A tudatosan felvállalt küzdelmeket és a folyamatos tanulást az igéből, a testvéri közösségtől, a mindennapok élethelyzeteiből. Csak aki maga is hallgat a tanításra, a feddésre, a megjobbító szándékra, arra, hogy neki is szüksége van az igazságban való folyamatos nevelődésre, csak az lesz képes hitelesen képviselni és továbbadni azt!

RÉ 147 MRÉ 147

„Bizony, aki titeket bánt, szemem fényét bántja.” (Zakariás 2) Zakariás 2

„Bizony, aki titeket bánt, szemem fényét bántja.” (Zakariás 2) Két lányunkra tekintünk; már nagyok, kirepültek; de mindig örömmel jönnek haza, és ez jól esik. Szemünk fényei ők. Aki őket bántja, minket bánt.* Itt Isten fogalmaz meg valami hasonlót, velünk kapcsolatosan; miszerint mi az Ő szeme fényei vagyunk, és aki minket bánt, az Őt bántja (12). – 1. Isten ereje minden szarvat letör, amely minket felöklel; még akkor is, ha egy időre megérdemeljük az öklelést (1-4). – 2. Isten ereje újjáépíti az Ő ledőlt városát; a mi városunkká építi azt. Ennek a városnak nem mi fogjuk meghatározni a határait;** hanem csakis az Isten. Ettől kezdve Ő védi szent városát, országát, ezért azon semmi más ideiglenes hatalmasság nem vehet diadalt (5-9). – 3. Isten ereje haza szólítja azokat is, akik még nem indultak el.*** Isten maga indul el azokért, akik még a „régiben ragadtak”, hogy kihúzza és átölelje őket. „Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogtok lakni…” (14)

___

* Tudom, érzelmeskedő, senkire sem tartozó megnyilatkozás ez; mint ahogy én sem szeretem, ha mások „a saját dolgaikról” fecsegnek nekem; kivéve, ha ezt lelkipásztorként tekintve rám, osztják meg velem; az más.

** … nem is a Biblia, nem is bármiféle, teológia, tan, kegyesség, vallás; …

*** Isten ereje haza szólítja azokat, akik még nem indultak el; akkor ott „a felszabadított fogság” színhelyéről; itt és most pedig azokat, akik még nem ismerték meg az Urat. Boldog, aki meghallhatja a hívó szót, mert az itteni hatalmak ideje meg van számlálva, Istennél pedig nem tényező többé az idő.