„Ama nemes harcot megharcoltam,..." 2Tim 4,6–8
Bár Pál apostol a földi élete végére gondolva mintegy összegzésképpen írja ezeket az igeverseket, ezek mégsem „temetési igék”. Nem temetési igék, hanem napi igék! Ne záruljon úgy egyetlen napod sem – ez a mai sem –, hogy a nap végén nem összegzed Isten előtt, hogy megharcoltad-e az aznapi nemes harcot, megfutottad-e a megfutandó távot, megtartottad-e a hitet, a hit kincsét. Ha így éled az életed, akkor fogod igazán, mint Isten ajándékát fogadni, és elfogadni a koronát – Krisztusban, az ő mindennapi jelenlétében.
RÉ 199 MRÉ 409„…akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján…” (Zakariás 4) Zakariás 4
„…akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján…” (Zakariás 4) A „kicsiny” kezdet arra utal, amikor Círusz perzsa király hazaengedte a Babilonba hurcolt zsidókat. A hazatértek Kr. e. 536-ban lerakták a templom alapját, majd a külső elnyomás és a belső csüggedés miatt, 18 évig felfüggesztették az építkezést. Zakariás mostani látomása, az angyal értelmezése szerint, Isten bátorítása népe felé, miszerint a kicsi kezdetet dicsőséges befejezés követi majd, hiszen Zerubbábel, az építkezéssel megbízott fejedelem, a kellő időben elhelyezi a zárókövet a templomon (10). Az Isten szerinti befejezés után következhet a „templom használata”, a beteljesedett öröm. Amikor elhelyeztük a zárókövet, utána következik a lényeg (1Korinthus 15). Fontos azonban az építkezésre vonatkozó intés: nem erővel és hatalommal, hanem az Úr Lelkével lehetséges építkezni (6); vagyis Isten Lelkével lehet kezdeni, folytatni és befejezni. Minden kegyelemből, az Úr által adatik nekünk. Jaj, nekünk; ha emberi erőlködésünkön nincs ott az Ő áldása. Az Ő Lelke által adatik nekünk a kicsiny kezdet után a dicső befejezés, és még azon túl a lényeg, a Jézus Krisztusban.