„De az Úr mellém állt, es megerősített...”
2Tim 4,9–22
9 Igyekezz minél előbb hozzám jönni, 10 mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. 11 Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. 12 Tikhikoszt elküldtem Efezusba. 13 Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket. 14 Alexandrosz, a rézműves sok rosszat követett el ellenem. Megfizet majd neki az Úr cselekedetei szerint. 15 Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi beszédeinknek. 16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez bűneik közé! 17 De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a népek valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán szájából. 18 Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát meg Onésziforosz háza népét! 20 Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen. 21 Igyekezz a tél beállta előtt megjönni! Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind. 22 Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!
Hiánylényként, másokra utaltan jövünk a világra, és elpusztulunk, ha nem vesz körül bennünket elfogadó, szerető emberi közösség. Vá- gyunk szeretteink jelenlétére (9.11), és bánt, amikor hiányukkal szembesülünk (10.12). Különösen fáj, ha ellenségeskedéssel találkozunk (14–15). Pál apostol mindezt megélve keserűen mondja: „...senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott” (16). Viszont ebben a helyzetben is megtapasztalható marad számára és számunkra is Isten ereje: „De az Úr mellém állt, es megerősített...” (17). Így megerősödve tudjuk minden nehézség közben és után is azt mondani: „Kegyelem veletek!” (22).
RÉ 303 MRÉ 181
„…egy repülő irattekercset láttam…” (Zakariás 5,1-4)
Zakariás 5,1-4
„…egy repülő irattekercset láttam…” (Zakariás 5,1-4) A látomásban „kiterítve repülő” irattekercs Isten Igéjét tartalmazta (1-2); pontosabban Isten törvényét, a mózesi törvényeket olvashatták ezen a tekercsen, benne a tízparancsolattal. A harmadik parancsolatra, az esküdözők kapcsán; valamint a nyolcadik parancsolatra, a tolvajok kapcsán utal is Zakariás. Az egyik a szavakkal, a másik a tettekkel elkövetett mulasztások kifejezése, amelyekkel megszegjük Isten törvényét, és „átkozottá” tesszük egymás életét (3). Az irattekercs repül (1), és behatol az esküdözők és a tolvajok házába (4); vagyis Isten Igéje „mozog, él, hat” (Ézsaiás 55,10-11); „behatol” oda, ahol nem Istennek kedves módon történnek a dolgok; és emiatt pusztulássá lesz az emberi élet: pusztítunk, pusztítanak minket és pusztulunk mindannyian. Átok alatt van „az egész ország” (3). Áldott legyen az Isten, hogy Igéje nemcsak törvény, hanem evangélium is; miszerint Ő kifizette átkozott életünk minden adósságát, és amit mi elrontottunk, azt Ő rendbe hozta, a Jézus Krisztusban.