előző nap
következő nap

„...mindent bölcs szelídséggel tesz!” Jak 3,13–18

13 Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! 14 Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. 15 Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. 16 Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. 17 A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. 18 Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.

Krisztus követője „...mindent bölcs szelídséggel tesz!" (13). Ez az a magatartásforma, amivel Urunk meg akar és meg is tud ajándékozni bennünket. Ezekben az ünnepi hetekben is jön, és hozza ajándékait. A szelídség krisztusi tulajdonság. Amikor tehát szelídségre segít, önmagából ad nekünk, isteni természetének egy áldott részét osztja meg velünk. Az igazán bölcs ember hiszi és elfogadja ezt az igazságot, és úgy él vele, mint drága ajándékkal. Így szolgálja az ajándékozó dicsőségét és az emberek közötti békességet.

RÉ 305 MRÉ 176

„…reménykedő foglyok!” (Zakariás 9) Zakariás 9

„…reménykedő foglyok!” (Zakariás 9) Ha „kívülről” nézzük ezt a szakaszt, semmi különbséget nem találunk más vallási iratokhoz képest: Isten majd jön, legyőzi az ellenségeinket, és mi fogunk győzni; vagyis minden nép fölé helyez bennünket az Úr. A győzelem érdekében Isten még a kor uralkodóit is felhasználja. Ez egy önző szemlélet, Istenre hivatkozva, vallási köntösbe öltöztetve (1-8). Isten végső gondolata nem ez a fajta győzelem. Az Őáltala küldött király örömöt és békességet hoz minden nép számára; a harci kocsikat összetöri; a háború Isten népének nem lehet többé eszköze (9-10). Ez a király alázatos, nem akar győzni, nem akar mások fölé kerülni (9); és mivel az emberi gonoszság mindig visszaél az alázattal, éppen ezért vérét veszik (11). Isten azonban megszabadítja Őt, hogy megmutassa a szabadulás, a megtérés, a reménység egyedüli útját nekünk is. Őbenne örök kárpótlást adott nekünk az Isten; mert ami miattunk kárba ment, ide értve önző hitéletünket is; nem is beszélve gonoszságunk kárhozatos voltáról; azt Ő szabadulással és reménységgel ruházta fel (12). Őbenne, még van reménységünk, fogoly életünk bilincsei között élve. Kell-e ennél szebb adventi üzenet?