előző nap
következő nap

„Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” Ézs 1,18–31

18 Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. 19 Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. 20 De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. – Az Úr maga mondja ezt. 21 Jaj, milyen parázna lett a hűséges város! Törvényességgel volt tele, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok! 22 Ezüstöd salakká változott, tiszta borodat vízzel hígították. 23 Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres ügye nem kerül eléjük. 24 Azért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izráel Erőssége: Majd elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen! 25 Ellened fordítom kezemet, és kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok belőled minden ónt. 26 Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: Igaz város, hűséges város! 27 Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által. 28 De összetörnek a hűtlenek a vétkesekkel együtt, és akik elhagyják az Urat, megsemmisülnek. 29 Megszégyenültök a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek, pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltetek. 30 Hasonlók lesztek a cserfához, amelynek elhervadt a lombja, és a kerthez, amelynek nincs vize. 31 Mert kenderkóccá lesz a hatalmas, és munkája szikrává: mindketten együtt égnek el, és nem oltja el senki.

„Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival" (19). Hallgassam örömmel és figyelmesen Isten beszédét, mára elkészített jó üzenetét. Akkor ő vezetni és támogatni fog ígérete szerint (Zsolt 119,116), és élhetek az ország javaival. Akkor tölti meg Urunk az országot javaival, ha engedelmes és hitvalló gyermekei készek nemcsak szavára figyelni, de akarata szerint élni és munkálkodni is. Így leszünk Isten áldottai, és áldássá válunk egyházunk és népünk javára.

RÉ 324 MRÉ 202

„…ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor…” (Zsidók 3,7-19) Zsidók 3,7-19

(15) „…ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor…” (Zsidók 3,7-19) Az elkeseredés, a keserűség miatt kérgesedik meg a szív. Ez a keserűség manapság nem csak félelemben, vagy közömbösségben mutatkozhat meg, hanem gyakran ölt testet indulatokban, agresszivitásban. Keserűvé lehet Isten népe is, állandóan panaszkodva, egymással acsarkodva, csak a rosszat látva, mindig „vészharangot” kongatva. Tartsunk bűnbánatot: bizony fogva tart bennünket a keserűség, a megkeseredés, amely valójában hitetlenség és hűtlenség a minket hordozó és vezető Isten iránt. - A mai igeszakasz a 95. zsoltárhoz fűzött prédikáció, amely intő példaként állítja elénk Isten akkori népét a pusztában, akik noha megtapasztalták az Isten szabadítását, mégis folyton csak keseregtek, panaszkodtak (7-11); ezzel pedig szívük gonoszul megkeményedett, elszakadtak Istentől (12); ezért az ő nemzedékük nem mehetett be a nyugalom helyére (16-19). - Hisszük, hogy Isten, minket kiválasztó kegyelme nem hagy bennünket megkeseredve elszakadni az Ő szeretetétől. Legyünk bármilyen elkeserítő helyzetben, Ő nem engedi el a kezünket, nem hagyja, hogy úrrá legyen rajtunk a csüggedés (14).*

___

* - Félelmetes az intés: vigyázzunk (12), amikor az Úr szavát halljuk, szabadító tetteiről, amelyet tapasztalattá tett számunkra a Jézus Krisztusban, akkor közben meg ne keményítsük a szívünket, mint ezek, az elkeseredéskor (15).

- Ha innen nézzük az intést, akkor abbahagyunk minden panaszt, és bárki-bármi törne ránk, nem csüggedünk, hanem egymást buzdítva követjük az Urat (13). Még azon sem keseredünk el, hogy jelenleg egymást sem tudjuk buzdítani; sőt, faragatlanul viselkedünk saját hittestvéreinkkel. De nem maradhat ez így. Isten gondoskodik róla, hogy „rendbe szedje” népét.

- Hiszen részesei lettünk a Krisztusnak. Ő gondot visel rólunk, hogy ha egy időre eltévelyednénk is, az irányt soha ne téveszthessük szem elől, és mindvégig kitartsunk.