előző nap
következő nap

„Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegyek peres ügyét!” Ézs 1,1–17

1 Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet akkor látott Júdáról és Jeruzsálemről, amikor Uzzijjá, Jótám, Áház és Ezékiás voltak Júda királyai. 2 Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az Úr szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! 3 Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. 4 Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! 5 Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. 6 Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyítgatták. 7 Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak. 8 Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint csőszház az uborkaföldön, vagy mint egy ostromlott város. 9 Ha a Seregek Ura nem hagyott volna néhány menekültet, olyanok lennénk, mint Sodoma, Gomorához hasonlítanánk. 10 Halljátok az Úr igéjét, Sodoma vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora népe! 11 Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja az Úr. – Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, a bárányok és a bakok vérében nem telik kedvem. 12 Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? 13 Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést! 14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. 15 Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom előletek a szemem; bármennyit is imádkoztok, nem hallgatlak meg benneteket, hiszen a kezetekhez vér tapad! 16 Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, 17 tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!
„Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegyek peres ügyét!" (17). Minden közösségben vannak olyanok, akiket valami oknál fogva méltánytalanul elnyomnak, félretaszítanak. Észrevesszük-e körünkben azokat az árvákat és özvegyeket, akik védelemre, támogatásra szorulnak. Miért nem állunk az oldalukra? Miért nem vállaljuk, hogy képviseljük ügyüket? Miért nem védjük meg őket? Tanuljuk Jézus Krisztustól a szeretetből fakadó áldozatkészséget minden testvérünkért, felebarátunkért a megvetettekért, és azokért, akiket üldöznek Krisztusba vetett hitük miatt.

RÉ 323 MRÉ 192

„Figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra…” (Zsidók 3,1-6) Zsidók 3,1-6

(1) „Figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra…” (Zsidók 3,1-6) Az a hitvallás, amelyet a testvérek együtt vállalnak, minden körülmények között. - 1. Ennek a hitvallásnak „tárgya” Jézus Krisztus, akit apostolnak és főpapnak nevez az Ige. Jézus Krisztus küldött, apostol, aki a legtökéletesebben mutat rá a küldőre, az élő Istenre. Jézus Krisztus „életházunk” újjáépítője, hűséges gazdája (3-6), akihez képest az angyalok, Mózes és minden „nagyság” szolgák csupán (2). – 2. Ennek a hitvallásnak azonban nemcsak a tárgya Jézus Krisztus, hanem az alanya is, vagyis Ő nyit ajtót nekünk az üdvösségre, az élő hit által. – 3. A hitvallás élő hitből fakad. Az élő hit soha nem rombol, hanem mindig épít. Az élő hit soha nem bánt, hanem mindig szeret. Az élő hit önmagát adja a másikért, de erre a nagy áldozatra a hívők közösségében nincs szükség, mert elve mindenki figyel a másikra; valamint, mert Jézus Krisztus egyetlen tökéletes „főpapi” áldozata valóságos szeretetet, kölcsönös odafigyelést virágzik bennük és közöttük. Nem nevezhető hitnek az, hiába emlegeti Isten nevét, amelyik cselekedeteiben erőt fitogtatva rombol, pusztít, öl.*

___

*- Rövid utalás olvasható itt a levél írójáról, aki egy a Jézus Krisztust követő „szent” testvérek közül: mindannyian mennyei elhívás részesei. A levél írója számára fontos az a hitvallás, amelyet a testvérek együtt vállalnak, minden körülmények között.

- Szokatlan Jézus Krisztusra vonatkoztatva az apostol kifejezés, pedig Ő az Isten igaz küldötte (Ézsaiás 6,8; Zsoltárok 40,7). Isten a tulajdon Fiát küldte el érettünk (Róma 8,3).

- Jézus Krisztusra figyeljünk, Ő hitvallásunk alanya és tárgya, földi életünk egyetlen megújítója, örök életünk ajándékozója (1). Nincs Őnála nagyobb; Őhozzá képest az angyalok, Mózes és minden „nagyság” szolgák csupán (2). Ő mindenek építője; az Ige képével élve, Ő a ház építője, mi pedig az Ő háza vagyunk (3-5); és a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének. Ő a gazda, mi pedig az Ő tulajdonai vagyunk. A ház építője hűséges a maga házához (6). A mi gazdánk, az Úr Jézus Krisztus nagysága bizalmat, reménységet, dicsőséget ajándékoz nekünk; hogy mindvégig szilárdan megálljunk (6).