előző nap
következő nap

„Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát” Ézs 2,6–22

6 Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, varázslást űzőkkel, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak. 7 Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma. 8 Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak. 9 Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik. 10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől! 11 Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon. 12 Mert jön a Seregek Urának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd meg kell alázkodnia; 13 a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, a Básán minden tölgyfája ellen; 14 minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen, 15 minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen, 16 minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen. 17 Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon. 18 A bálványok pedig semmivé lesznek egészen. 19 Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az Úr félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. 20 Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük. 21 Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. 22 Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?

„Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát” (17). Aki Isten ellen lázad, előbb-utóbb meg fog alázkodni Isten felsége és dicsősége előtt. A Róm 14,11 szerint: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten.” Jézus Krisztus csak az alázatos, benne bízó és engedelmes embert használhatja igazán országa építésére.

RÉ 316 MRÉ 191

„…Isten Igéje élő és ható…” (Zsidók 4,12-16) Zsidók 4,12-16

(12) „…Isten Igéje élő és ható…” (Zsidók 4,12-16) Az egyház egyetlen feladata Isten Igéjének hűséges hirdetése.* Amennyiben ezt teszi, az Igén keresztül, maga az élő Isten elvégzi a többit. Így értendő, hogy Isten Igéje élő és ható; mert általa Isten cselekszik; aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból. - Isten Igéje „kard”: egyértelműen szétválasztja az össze nem illő dolgokat, lefejti szívünkről a kérget, áthatol rajtunk, egészen a „velőkig”, a legrejtettebb gondolatokig (12-13). Isten Igéje „kard”, lecsap ránk, megadásra kényszerít bennünket, rámutat gyengeségünkre, tehetetlenségünkre. - A „kard” azonban csak kép Isten Igéjéről. Jézus Krisztusban Isten Igéje emberé lett. Jézus Krisztus pedig meg tud indulni erőtlenségeinken, mert átélte az emberi élet minden kínját; kivéve a bűnt. Ez fontos: kivéve a bűnt, mert a bűnnel szemben továbbra is kardként emelkedik fel az Ige. De Jézus Krisztusban, aki megnyitotta az eget, világossá lett, hogy Isten Igéje mindenekelőtt nem fenyeget, hanem féltő szeretettel int és hordoz. Bizalommal fogadhatjuk tehát Isten Igéjét (14-16).**

___

* A 95. zsoltárról mondott igehirdetés (3,7-4,11) váltja ki ezt a himnuszt, magasztalva Isten Igéjét, benne az Ószövetség és az Újszövetség egységét. Ezzel zárul a levél első nagy szakasza, amelynek témája Isten Fiának dicsőítése, aki nagyobb az angyaloknál, Mózesnél, mindeneknél (1,5-3,6).

** Igen, mindezt tudja a hívő ember; mégis, mondjuk ki, hogy akinek egy kicsit is „egészséges” a lelkülete, annak így önmagában nem túl bizalomgerjesztő a „kard” képe, minden teológiai igazsága ellenére sem.